Az ünneplés és a hétvége és egy kis felháborodott véleménnyilvánítás

Pénteken átmentünk egy kedves ismerősünkhöz filmnézéssel ünnepelni a sikeres vizsgákat és tök jó volt, megnéztük az Anasztáziát magyarul meg az Így neveld a sárkányodat angolul és sokkal jobban tetszett az angol szinkron kivételesen :) Szombaton voltunk kirándulni Dartmoorban és Postbridgeben és nagyon szép volt, aztán beültünk egy pubba teát inni meg poolozni és az is jó volt. Fejlesztettük kicsit Eszter dákó és lyuk érzékét, kisebb nagyobb sikerrel, a végén 3x is betalált  a lyukba :P Ma egész végig az idegenforgalmis vizsgámat csináltam, aztán elmentünk kutyit sétáltatni a tengerpartra. Mikor életemben először voltam a tengerparton még Horvátországban, azt gondoltam, hogy ez egy csoda és csak nagyon kivételes alkalomkor fogok majd csak eljutni újra a tengerhez, de életemben nem gondoltam volna, hogy egy ilyen csodálatos hely közepén és közelében élek majd. Mindig is imádtam a tengert és úgy képzeltem el, hogy majd egy szép tengerparti városban fogok élni, de sosem gondoltam volna, hogy ez tényleg megtörténik majd velem, és csak úgy, ha kedvem tartja lemegyek egyet sétálni a tengerhez a kutyával, mint a filmekben. Ehhez ugyan kicsit autózni kellett, kemény 10-15 percet....., de nem kell ahhoz ennyire "messze" mennem, hiszen, ha csak bemegyek a városközpontba, már ott a tenger. Egyszerűen gyönyörű ez a hely, mindig is ilyen helyen képzeltem el az életem. Már csak egy dolog hiányzik és azok a fontos személyek az életemből, ti és a családom. Az ország már nem is annyira hiányzik, csak a személyek. Hogy elveszett magyar vagyok- e?, ahogy már megkaptam ezt olyan emberektől, akiktől nem vártam volna. Nem, nem vagyok. Én magyar vagyok, országtól függetlenül. Magyar állampolgár, magyar anyanyelvű ember, magyar lelkületű és gondolkodású ember. Az sosem számít, hogy hol élsz, az vagy, aminek érzed és tartod magad és én igenis magyar vagyok, attól függetlenül, hogy nem élek a hazámban, innen kintről támogatom, ha tudom, és itt is azon vagyok, vagyunk, ugyanis vannak itt még jó páran "elveszett" magyarok, hogy minél jobb véleménnyel legyenek rólunk ebben az országban. Viselni fogom büszkén a kokárdát március 15- én és majd büszkén mesélek a 13-akról, ha megkérdezik tőlem, hogy miért. A kultúrámat nem hagytam el. Akkor lennék elveszett magyar, ha minden magyarságomat, magyar méltóságom, mivoltomat eldobva, mindenem elhagyva hagytam volna ott az országot csak úgy, mert nekem jólesik és rühellem az országot és semmilyen módon nem ragaszkodnék hozzá, és rühellném, és miután ide kijöttem nem szólnék soha többet sem egy árva magyar szót sem, nem tisztelném meg a magyar ünnepeket és megemlékezéseket és minden erőmmel azon lennék, hogy a magyar állampolgárságom angolra cseréljem és teljes mértékben angol módjára éljek. De itt, mikor csak ülök a buszmegállóban, még csak meg sem szólalok, sem angolul, sem magyarul, csak nézek ki a fejemből, Gazette- Cassist hallgatok, ami mellesleg japán, odaül mellém a csaj és megkérdezi, hogy honnan jöttem, mert látszik rajtam, hogy nem angol vagyok, de olyan kedvesnek nézek ki. Mikor kérdezik, hogy honnan jöttem, és mondom, hogy Magyarországról, az emberek 90%- ának van valami fogalma az országról. Van aki azt jegyzi meg, hogy kicsi és szép, valaki csak tudja, hogy van, valaki azt is tudja, hogy az a pici ország Közép- Európában, de sokak első reakciója az, hogy tudom, az az a kis ország, ahol most akkora válság van nem? és nekem ilyenkor összeugrik a gyomrom, és elszorul a szívem és csak csendben, szégyellve mondok egy igent, vagy csak bólintok. Ez a sajnálatos dolog és az, hogy több százezer embernek kell elhagynia az országot, mert nem tudja a családját eltartani, vagy esetleg saját magát. "Aki akar, az tud magának munkát szerezni." erre én csak azt mondom, hogy ha ez így lenne, akkor nem lennének olyan családapák, akik már 2 éve munkanélküliek és általában azért nem veszik fel őket sehová, mert túlképzettek, és nem csak a férfiak. Nincs elég szakember? Nos azért nincs, mert a fizetésük a rezsire sem elég, és kimennek külföldre, mert ott megbecsülik a dolgos, kétkezi munkát, mert itt más senki nem végzi el helyettük, és ezek az emberek itt vígan megélnek. Ha otthon szükség van a szakemberekre, akkor fizessék meg őket, és akkor majd nem mennek el. Na, de persze nincs miből...."Rühelled az angolokat engem pedig elveszett magyarnak tartasz?" akkor miről beszélünk még? Ez nekem akkor nagyon fájt és dühített, nem vártam volna ezt pont tőletek. Az akkor nagyon fájt, szívbe mart, de ma már nevetek rajta. Tudod mit? Inkább vagyok "elveszett" magyar, mint éhező, depressziós idegbeteg, aki már elmehetne sakkmesternek, annyit sakkozik a pénzel. A mai fiatalok, csak várják, hogy a seggük alá toljanak mindent készen és melegen? Akiket én ismerek azok közül egy sem olyan és én sem. Hogy miért tüntettek? A JÖVŐJÜKÉRT! és én kiállok az Ő jövőjükért, még ha engem már nem is fog nagyon érinteni a magyar cirkusz az egyetemek körül. ÉRTÜK ÁLLOK KI, MERT SOKAT JELENTENEK NEKEM AZÉRT! és azért, mert MÉG ÉN IS MAGYAR KÖZÉPISKOLÁS VAGYOK, AKI JÖVŐRE ÉRETTSÉGIZIK! amellett, hogy itt is igyekszek mindent megtenni. De ma már nem engedheti meg magának az ember, hogy csak egy terve legyen, több lábon kell állni. Én azt csinálom, minimum 4 valószínű és erős döntési lehetőségem van, ami a sajátom, senki nem szól bele és magamnak teremtettem elő rá a lehetőségeket, és nem várom, hogy az orrom alá dugják készen, sőt valakit még akkor is lökdösni kell, hogy megtegye. Köszönöm, de ezekből a vádakból nem kérek és még most is egyszerre vagyok felháborodva és tartom nevetségesnek a dolgot, hiszen annak, akinek most van egy biztos anyagi háttere, annak könnyebb, de akinek nincs vagy épp a válság miatt vesztette el az állását, az most kétségbe van esve és küzd a mindennapokért, hogy ha van akkor törlesztőt fizessen, lakbért, rezsit, autót, benzint,számlákat, ételt vegyen és ruhákat, és aki ebben nem él(t) benne, mint én az nem fogja soha megérteni, csak annyira fog rá majd emlékezni az egészből, hogy akkor egy kicsit jobban oda kellett figyelnem a pénzemre, de nem szenvedtem hiányt nagyon semmiben. Én ezt tartom felháborítónak. Sajnálom, ha most ezekkel a felháborodott sorokkal bárkinek is a lelkébe gázoltam volna, de az az én, bocsánat, senki, hiszen nem vagyok magyar, de nem vagyok angol sem, akkor nem tudom, hogy mi vagyok, valami biztos, legyek "elveszett", mint a Pán Péterben, kis és "röpke" felháborodott vélemény nyilvánítással, de ezt már nem tudtam magamban tartani. A jövőben szeretnék ettől a témától és a politikától teljes mértékben tartózkodni, legközelebb csak akkor nyitom ki róla a számat, ha megint valaki, akinek eddig adtam a véleményére, ok nélkül és ennyire mélyen belém vágja a nagy kést, bármi figyelmeztetés nélkül és ennyire kegyetlenül fájdalmasan, sajnos azt hiszem, hogy ez a kijelentés, hogy és az Ő szemében már nem vagyok magyar, hogy én egy elveszett magyar vagyok örök seb marad a szívem számára fenntartott részén, és többé nem fogok tudni úgy beszélni vele, mint azelőtt, hiszen én egy gyűlölt angol vagyok. De egy valamit itt és most örök érvényűen kijelenthetek a mélyen tisztelt publikumnak, sok minden voltam már és valószínű, hogy leszek is, nem csak a szabad szám miatt, de egy valami soha nem leszek még egyszer ELVESZETT! Köszönöm, ezt az érzést sikeresen tapasztaltam az általános iskolai éveim során, talán kivéve az utolsó 1-2 évet, mert, mikor már majdnem megfulladtam, megérkeztek az igaz barátok az osztályból és majdnem egyidejűleg az osztályon kívülről is és újraélesztettek, kiköpették velem azt a rengeteg mérges, maró és fájdalmas vizet, amitől 6 éven át fuldokoltam és újra életet leheltek belém, és ezt sosem fogom tudni nekik meghálálni eléggé, és nagyon köszönöm nekik, életem végéig hálás leszek nekik, és az az érzés felemelővolt, mikor újra levegőhöz jutottam, és soha többé nem akarom megtapasztalni az elhagyatottság érzését. KÖSZÖNÖM NEKTEK! Na most ebben a bejegyzésben aztán minden lett, elég szélsőségesre sikerült, de néha ilyennek is kell lennie. Most már megyek, mert már itt is későre jár. Szasztok, jó éjszakát, szeretlek titeket és köszönöm.

Fejlemények

Nos sok van. örömmel közlöm, hogy ha a 3 órás fájlmentés sikeresen lezajlik, akkor végre a fotógaléria sem lesz üres. Természetesen régi és új képek is fel fognak kerülni, az eddig blogra feltöltött összes kép, és mivel azok csak válogatások a több száz közül a régiek között is valószínű, hogy fogtok újat is találni. A képek nagy része fent van facebook-on is, de ha esetleg olyan ember is olvassa a bejegyzéseket aki nem ismerősöm face-en (bár azt nem hiszem) akkor az itt is megtalálja a képeket, meg legalább egy helyen vannak a dolgaim. Remélem az oldal kellően áttekinthető, ha nem kérlek szóljatok, kellenek a visszajelzések!   A tegnapi nap nagyon unalmas volt! nem kellett végre "korán" kelni, és csak matekra kellett bemenni, de az valami borzasztó unalmas volt! Valószínűségszámítással foglalkoztunk előtte meg területszámítással és ilyenkor matekzseninek érzem magam a sok analfabéla (bocsi szivem, nem tégd akarlak szidni :) azért, remélem, nem kapsz a késed után <3) között mikor 4-5 órán (2 tanóra) keresztül magyaráz a tanár a többieknek, hogy a kör területe miért r2xpi és még akkor sem értik! Na és a valószínűségszámítás az maga a pokol, mikor párba kell dolgozni és összeraknak egy "hőn szeretett" osztálytársammal, aki segg hülye a matekhoz, és nem érti, hogy ha van 12 db számod és az a feladat, hogy meg kell állapítani a valószínűségét annak, hogy a 3 többszörösét húzod. A 12 számból 3 szám volt a  3 többszöröse és nem értette, hogy akkor az miért 3/12, mert, hogy az 3 szám a 3-as a 12-es meg a 21-es és, hogy miért nem azokat a számokat írjuk le. Mondom azért mert nem felsorolás. Erre ő, amúgy meg nem csak ez a 3 szám a 3-as többszöröse, hanem még lehet ez is meg az is, és elkezdi random felsorolni a 3 többszöröseit. Mondom ez igaz, de nekünk most csak ez a 3 számunk van a 12-ből. Akkor miért nem azokat a számokat soroljuk fel? Mondom mert ez valószínűségszámítás, nem felsorolás. Akkor sem értette. Végül úgy tudtam vele nagyjából megértetni, hogy lerajzoltam neki 12 db kis kört, közöltem vele, hogy az 12! Egyetértett, reméltem, hogy eddig eljut. Beszíneztem belőle 3-at kékre. Kérdezem, hogy mennyi van beszínezve. Hát 3. Remek! Mondom magamban, hát akkor eddig is eljutottunk. Kérdezem tőle, hogy akkor hány kör van beszínezve a 12-ből? Hát 3. Remek, akkor mennyi az esély arra, hogy kéket húzok ebből a 12-ből? Hát azt nem tudja. Na akkor csodásan, hangosan és feltűnően fájdalmasan belefejeltem az asztalba. Kezdtem elölről a magyarázatot. Kb. a 3- ra eljutottunk addig, hogy érdekes módon 3 az esélye arra, hogy kéket húz a 12-ből. Visszatértünk a számokhoz, én fellélegeztem, hogy akkor végre haladhatunk, DE NEM! Kezdte megint a felsorolással. Azt hittem, hogy meghalok! Nem értette az event másodlagos jelentését, mint sorszám, db, hanem leragadt az eseménynél, és nem értette, hogy milyen eseményt kell neki megállapítania matekon. ÁÁÁÁ!!! Ott már eldurrant az agyam. nagy nehezen átküzdöttük magunkat a feladat első részén. A második az volt, hogy át kellett váltani az így kapott törteket tizedes törtekre, amihez azt kérte a tanár, hogy egyúttal egyszerűtsítsük is őket. Az egyszerűsítés elmagyarázása további 10 percet vett igénybe, akkor az agyam már jobban hasonlított egy zselés nyúlós anyagra, mint agyra. Utána az, hogy a 3/4- ed miért 0,75 tizedestörtben elmagyarázása már csak úgy hatott a zsibbadt agyamra, mint a sehogy. Azon is végre átjutottunk, mikor jött a feladat 3. része, mikor a tizedeseket százalékká kellett átírni. Kezdjük ott, hogy a csávó totál pánikban volt, amiért 1- nél kisebb számot kaptunk mindenhol. Akkor már a falat kapartam. Addig még eljutott, hogy a 0,64 az 64%, de azon már fennakadt, hogy a 0,05 az miért 5%, meg, hogy a 0,155 az miért 15,5%. Az óra ilyen kínszenvedéssel telt.....Nem is mesélem tovább, mert a végén a ti agyatok is szét fog folyni, mint az enyém. Ugorjunk. ma volt a Speaking and Listening vizsgánk... Kicsit se voltam beszarva miatta...áááá...neeeem.....Úgy megyek be, mint akit akasztani visznek. A vizsga alatt úgy izzadt a tenyerem, hogy a tollat alig bírtam megfogni, meg írni, mert folyamatosan kicsúszott a kezemből. Össze vissza makogtam, úgy éreztem, hogy még azt a nyelvtant is elrontottam, amit már szinte hibátlanul tudok használni szóban is, hiszen írásban sokkal könnyebb, mert látom amit csinálok. 3 feladat volt: Az első az, hogy két telefon néhány adata és előfizetéses kedvezményei meg voltak adva és választani kellett a kettő közül és meg kellett indokolni, hogy miért, kedvezőbb ár, jobb felszereltség stb. Aztán "be kellett menni az üzletbe",mert a reklámot a TV- ben láttam és utánaérdeklődni, előadni, hogy ez és ez a telefon érdekel és mondjanak róla többet, aztán meg kellett kérdezni az eladót, hogy neki mi a személyes véleménye a telefonról. Miután meghallgattam a véleményét el kellett döntenem, hogy megveszem-e vagy sem. Aztán azt kellett elmondani, hogy ezek után mit gondolok a telefonról, majd pedig visszakérdezni egy- egy adatra. 2. Fel kellett hívni a szolgáltatót, mert hallottam a telefonok egészségre való veszélyességéről, és erről szeretnék kérdezni. Az a tipikus ha ezt meg ezt szeretné, akkor nyomja meg az 1-es gombot, ha amazt szeretné, akkor nyomja meg a 2-es gombot stb. Akkor ott le kellett írni, hogy melyik gombot kell megnyomni. Utána, mondta a gép, hogy hány napon belül küldik ki a szórólapot minderről, azt is le kellett jegyezni, utána meg meg kellett hagyni adatokat, nevet+ betűzés, cím, telefonszám, és, hogy miért is hívtad őket tulajdonképpen. 3. Vissza kellett vinni a telefont és reklamálni, hogy nem működik a kamerája, és, hogy csináljanak vele valamit. A tanárom volt a vizsgáztató, meg aki az eladót meg ezeket játszotta, a telefonos izé az meg magnóhallgatás volt. Rajta kívül volt bent egy másik tanár aki meg pontozott. A legvégén odajött hozzám, mondta, hogy átmentem, én így magamban akkor oké, de mennyi ponttal, biztos, hogy csak éppen átestem rajta. Elkezdi a pontozólapját nézegetni én így, ne, nem akarom hallani, hogy mit rontottam el, anélkül is tudom. Erre elkezd dicsérni, hogy milyen borzasztó jók voltak amiket mondtam, és, hogy teljesen jó volt a nyelvtanom, nem is talált benne nagyon hibát, egy mondat volt csak, amit ő másképp mondott volna, de alapjában véve nem volt helytelen az enyém sem, meg hátast dobott a szókapcsolataimtól, meg, hogy milyen szépen használom az udvarias formát, meg, hogy milyen jó volt a reklamációm, hogy beleraktam, hogy az elfogadhatatlan, hogy egy két hetes telefonnak nem működik a kamerája, mikor nem is ejtettem el, és nagyon vigyáztam rá. Ez a mondatom nagyon tetszett neki, meg hogy ilyen tiszta és érthető telefonüzenetes adatmeghagyással ő még nem találkozott, mire a tanárom, hogy sajnos már nem is fog, mert, hogy februártól szintet lépek, én ott vigyorogtam, mint a tejbe tök, meg, hogy milyen jó a szókincsem, azt közben a szavak 3/4- e nem jutott eszembe, meg a kiejtésemtől is szét volt csúszva, én ott dagadok a büszkeségtől és gurulok az örömtől, mire a nő ez a háát, de sajnos nem adhatok neked.....csak max pontszámot! Azt hittem, hogy kiugrok a bőrömből, egész hazafele úton vigyorogtam. Úgyhogy most nagyon büszke vagyok magamra :) Ennek örömére, nemsokára elindítom az angol részt is, ja és szurkoljatok, mert Valentin napon írjuk a reading and writing részét! Én is szurkolok nektek az érettségikhez! :) Puszi, sziasztok!

Túlélőképlet,avagy ajándék lónak ne nézd a villanykörtét, avagy fogalmam sincs, hogy honnan jött ez a cím, avagy egy mű, amely rekord hosszúságú befejező mondattal rendelkezik, avagy valami kaotikus baromság, avagy hihetetlenül mesterien ugrálok a rózsaszín-maszlag és a hülyeség között, vagy ez egy baromi barokkos cím lett ami nem is az én tollamból ( billentyűzetemből) származik, hanem minden betűjével és ékezetével Porcicet illeti.

Nos, mint látjátok, borzasztó régen írtam....Az ok(ok) a fenyegetéstől az én drága Lapikám annyira berezelt, hogy bemondta az unalmast és nem volt hajlandó azt csinálni, amit mondok neki és sajnos később sem lett jobban a második ok pedig ti voltatok és a családom, ugyanis, mint mindenki tudja, vagy legalább is sokatok, hogy az ünnepekre (kemény 3 hétre és 1 napra) hazavitt a szívem meg persze a 8 órás busz út a 2,5 órás repülő és a 2 órás autóút. De hazaértem! Amik előtte történtek idekint velünk azokról tudtok, hiszem személyesen is volt alkalmam beszélni veletek, akivel mégsem tudtam beszélni annak gyorsan összefoglalom. Churchil bekattant és azóta van egy őrült macskánk, akire ha rá jön az 5 perc mindenkit meg akar támadni. Üldöztek bogarakkal, miközben nyakig mászkáltunk a sárban és fákat méregettünk és az életkorukat becsültük...hmm...mi volt még....megnéztük az Alkonyat 4.2-őt....vicces volt. Maga a film nem lett volna rossz, de mivel a könyvet olvastam, a szereplőgárdával pedig egyáltalán nem vagyok kibékülve, nem igazán jött be. A csatajelenet volt persze a kedvencem, és mikor "kiderült", hogy látomás volt először csak Eszter és én nevettünk fel,majd az egész mozi nevetni kezdett. Mi egyéb vicces, vagy érdekes történt még....passz, nem emlékszem, ha a történetmesélés közben még eszembe jutnak, majd még közben gyorsan elmesélem. Ja igen, a színjátszós előadásunk szerintem nagyon jól sikerült, készült róla videó, de nem tehetem fel blogra, mert csúnyán megbüntetnének érte. Aki igényt tart rá annak majd elküldöm skype-on vagy face-en vagy emilkében. What else....I don't remember!!!!...so...ott tartottam, hogy reptér. A fárasztó első (Plymouth-London) 6 órás út és aztán a második (Londonon belüli) 1,5 órás út után a reptéren jól megszívattak. Csupán 3x ellenőriztek. Először, szépen, türelmesen jó kislány módjára végigvárom a kb. 16 m- es 20 perces sort. A rengeteg előre kiszedett cuccom a kezemben, a kabát már majdnem leesik rólam, beteg vagyok és kezdek rosszul lenni...végre sorra kerülök. Kipakolom a cuccaim a kis ládába, majd ha nem szólok az ellenőrző nőcinek fel sem tűnik neki, hogy nincsenek a liquidjeim nincsenek zacskóban, ugyanis előtte direkt megkérdeztük a csipogtatós lányokat, hogy hol kapunk zacsit nekik, ők azt mondták, hogy az ellenőrzésnél majd adnak....hát nem... a nő totál fa pofával közli, hogy hagyjam ott a cuccaim, vagy menjek vissza. Én kérdezgetem, hogy nem lehet- e esetleg megoldani anélkül, de nála beakadt a lemez és csak az előző mondatot tudta ismételgetni. Fölkapom a liquidjeimet és elkezdek visszacammogni, erre közli, hogy az egész cuccosomat vissza kell vinnem, én meg naivan azt hittem, hogy majd csak leveszi a sorról, míg visszaérek....visszamegyek, összeszedem a cuccaim, visszacammogok a 16 m- es soron sűrű sorry-k közepette. Odamegyek a lányokhoz, akik beengedtek, kérek tőlük zacsit, hát ők nem adnak, miért bent azt mondták, hogy ők adnak? Mondom igen. Hááát őőőők neeeem....menjek ki és kint vegyek 1 fontért egy 10x10 centis zacsit...-.-" na akkor már ideges voltan. Abban a ku*va szalagrengetegben nem találtam ki, így soron kívül kiengedtek, teszek 2 lépést és utánam szólnak, hogy menjek vissza, mert akkor most nekik újra le kell csipogni a jegyem, hogy én most mégsem vagyok becsekkolva....nagy nehezen megtalálom a gépet, mire az majdnem elnyelte a pénzem, de addig ráztam meg minden, mire sikerült kihalászni azt a sz*t belőle. Átpakolok bele mindent. Visszamegyek a csajokhoz, megint lecsipognak, újra végigvárom a 20 perces sort, a nő, aki először visszaküldött ott jópofizik velem, de nekem már nincs kedvem jó képet vágni azok után, hogy paraszt volt lehet, hogy ez a munkája, de szerintem lehetett volna normálisan és emberien közölnie a dolgokat, nem pedig papagájnak tettetnie magát 0 segítséget adva....kérdezi, hogy csizma vagy magassarkú van- e rajtam, mondom, hogy mindkettő, mert magassarkú csizmám van. leveteti...végül egy szál cicanadrágban és felsőben kellett végigcammognom a kapun. Átérek én csipogás nélkül, átér az első ládám, a második...erre a harmadik beriaszt...az agyam majd eldurrant, mi a franc van. A csávó kérdezi tőlem tök normálisan, látja, hogy már sík ideg vagyok, hogy ez az én cuccom? Mondom igen. Mondja, hogy semmi baj nincs csak még mindig találtak valami folyadékot a táskámban, ami nincs benne a zacskóban. Kikeresi, belerakja és már mehetek is. Ebből az lett, hogy végigtúrta az összes cuccom és egy kb. 15 ml-es körömlakk volt a bibi. Azt hittem, hogy belerakja a zacsiba és már mehetek is, de nem....visszaküldte a sor elejére az egész cuccom, amit ismét meg kellett várnom, mire nagy nehezen mehettem. Landolás után, a kocsiban vettem észre, hogy a 15 ml-es körömlakkot egy táskámon belüli neszeszerben észrevették, de a táskám oldalába rakott 300 ml-es aloe spray már nem tűnt fel nekik....nem baj. Otthon lenni nagyon jó volt, nagyon hiányoztatok, és nagyon jó volt végre újra személyesen beszélni, találkozni, beszélni, hülyéskedni. Borzasztóan hiányoztok. Nagyon jól estek az útravaló kis jelképes ajándékok. A családommal is jó volt újra találkozni, tele akartam magam zabálni...de ez nem igazán jött össze, mert meg voltam fázva, mint a kutya és alig bírtam enni bármit is. Hiányoztak(nak) a beszélgetések, ökörködések...(hisztik)....De szó szerint a véremben van, hogy B+, úgyhogy I'm try to be positive. Itt is vannak barátok, akikkel lehet hülyülni, de az igaziak, az eredetiek, TI vagytok! Borzasztóan hiányzik az, hogy egyszer csak csörögjön a telefonom és azt lássam a kijelzőn, hogy Porcica, Momo, Lills és boldogan szóljatok bele, hogy most elraboltok egy hétvégére egy maratonra vagy egy mozira, egy kávéra, méteráruba, P.kerbe, (mert kellek oda :P...) vásárolni, nadrágot nézni ( Porcic)....nagyon hiányoznak....Az elmúlt pár napban a kapott üzeneteken élek és azon a három számon, amit eddig kaptunk Kapucsengős feldolgozásban. Az üzenetekkel hamarosan ki lesz tapétázva a szobánk, ha kész lesz, kaptok róla majd képet :) A suli, köszöni szépen jól van, furcsa, de jobban hiányzott, mint az otthoni. A matektanár egy L1-os teszttel fogadott minket, és ma kiderült, hogy elég sok mindenből megvan a L1-om, sőt van amiből L2 szinten vagyok (mostnagyonbüszkemagáraéshappy). Zumbáztunk egy nagyot meg úgy jó volt az egész nap, csak ne görcsöltem volna végig az első felét...sokat nevettünk meg minden. Nem ma, talán tegnap megtanultuk lengyelül a napokat és tök jó. Szombaton lesz egy kis csajos délutánunk, esténk a lengyel tesókkal, az arab lánnyal, a vietnámival és egy másik magyar lánnyal...talán...még nem mindenki biztos. Főzőcskézünk, mindenki hoz valami saját nemzetiségű kaját és el leszünk. Mivel a macska továbbra is tartja az 1-2 naponta való bekattanását, ezért esedékes a következő körömvágása holnap délután, hogy ne csináljon gubancot (merthogy úgy döntöttünk, amíg a macska kattant, addig rendszeresen kb. 1-2 hetente egy kis manikűrön fog részt venni, hogy a szűrét ne tegyük ki, de nekünk se legyen bajunk tőle, max. megharap...de odáig még nem fajult a dolog, mert mikor rájön, hogy a kétvonalas A-n való visítása és lábpüfölése,(mivel nincs éle a karmának, csak püföli a lábunk), ráhagyja és inkább morogva visszavonul). Na az lesz még egy kész tortúra! Ugyanis a drága Csörcsil (mivel a kis könyvében így van írva a neve) nem az a nyugodt természet, mint az én dögjeim, hogy elfetreng az öledben, amíg te reszelgeted a körmét, hanem rúg, harap, karmol, fészkelődik és földöntúli hangon visít, amitől feláll az ember hátán a szőr. Kívánjatok sok szerencsét hozzá. Jaj nem is meséltem, hogy sziklás kutyasétáltatásban is volt részem a hétvégén, ugyanis a tünemény, ennivaló kis rakétaszeretetcsomagduracellnyuszi Dia baba gondolt egyet és átugrott a folyónál lévő mellvéden, mert az olyan jó muri, csakhogy kb. 2,5 m a másik oldal talajáig és visszajönni már természetesen nem tudott....mégis mi a francot csináljunk?! Tilla ügyesen lemászott a kis szeleburdihoz és úgy gondolta, hogy a "csöppnyi" 20 kilós magyar vizslát majd csak úgy felemeli olyan magasra, hogy Eszter és a gazdája le tudnak érte nyúlni. Hát nem...a megoldás a következő volt, Tilla szépen megbeszélte Diácskával, hogy kapaszkodjon ügyesen két manccsal a fal kődarabkáiba és elkezdte a kutyát a seggénél fogva felpaszírozni a falon, és mivel az nem hülye, ügyesen lépkedett fel rajta egy kiugrásig, ahol Eszterék már elérték és fel tudták húzni a kis lükét. Egyedül visszamászni meg már nem volt nehéz, úgyhogy HÍRÓ VAGYOK! De egyszerűen nem lehet arra a kis tüncibogárcukorfalatra, ANNYIRA IMÁDNIVALÓ! Nyúúúú!!!! igen, nem kutyafilkodok tovább :) Ma sikerült "lefordíttatni" a bizim meg az érettségim, ami annyit jelentett, hogy egész eddig azt magyarázták, hogy átváltják a jegyeket angolra, ehelyett, csak az angol nevét és megfelelőjét írták oda, hogy BIZONYÍTVÁNY és ÉRETTSÉGI persze angolul. De állítóag ez egy hivatalos papír és minden középsulinak meg egyetemnek meg fősulinak el kell fogadnia. Tegnap voltunk egy kisebb történelmi körúton a városban a Barbican-on, nagyon szép, egyszer élőben is látnotok kel!!! Csináltam egy rakat képet, amint sikerül az új telómat összehangolni az én kis Lapimmal, kaptok képeket és egyúttal kérek engedélyt tőletek arra, hogy a nagy színjátszós csoportképet és egy még pár rólatok készült képet felrakjak ide. Valószínű lesz még egy fotóalbum menü is illetve, amint lesz időm, újra átszerkesztem az oldalt és elindítom az angol versiont is. Hétfőn voltunk az új színjátszón, először csak néztem, mikor még csak vártunk, hogy mégis mi a francot keresek én itt, ennyi british és elég érdekes viselkedésű és hozzánk képest fiatal emberek között, de aztán a végére nagyon megtetszett. Lehet, hogy indítok majd egy olyan menüpontot egy oldallal, amin itteni színjátszós gyakorlatokat fogok leírni nektek, hogyha valamelyik megtetszik, ti is tudjátok otthon játszani, esetleg kis változtatással, kapucsengősítve. Elindult a D of E- ós (duke of edinburgh) teljesítésünk is. Én személy szerint egy borzasztó jó dolognak tartom. Négy fő dologból áll amelyeket arany, ezüst és bronz fokozatokban lehet végrehajtani, akár az összesben is és a végén egy könyv készül a teljesítményedről, ami egyetemre, főiskolába vagy pedig csak simán az önéletrajzban, munkára való jelentkezéskor nagyot nyom a latba. A négy feladat egy 3 hónapos önkénteskedés, képességfejlesztés, sportolás és egy 2 napos sátoros kemping és persze erről fényképes naplót kell vezetni, ami felkerül a te saját DofE-s oldaladra. Itt egy link az érdeklődőknek, bár szerintem ezt csak Angliában élők csinálhatják meg, bár nem vagyok benne biztos, annyira nem böngésztem át. (http://www.dofe.org/). Mi más történt még....hmmmm.....a hétvégén átestünk két hatalmas bevásárláson, mindegyik 3-3,5 órás volt....borzasztóan kimerítő, de legalább most már van mindenünk, minden téren :).Vannak új osztálytársaink, egy- kettő, elég érdekes közülük, szám szerint 4 új osztálytársunk van, egy magyar lány is köztük van, de őt már ismertük egy kicsivel azelőtt is, hogy suliba is beiratkozott. A másik három egy lengyel srác, egy  portugál lány és egy taiwani lány. A lengyel srác elég érdeke, egy kecskeszakállas rocker és erősen kocka gyanús, de amúgy jó fej :) Ma matekon testtömegindexet számoltunk és megállapítottam, hogy majdnem a kórosan sovány kategória vagyok, kemény 1,7-ttel vagyok az alsó határtól. Azt hiszem, hogy úgy nagy vonalakban ennyi, persze történtek közben apróságok, de annyira apróságok, hogy nem is emlékszem rájuk. Még egyszer, nagyon jó volt újra otthon lenni és veletek lenni, meg ökörködni, meg mozit zaklatni meg kávézót, nagyon szeretlek titeket és nagyon hiányoztok <3.

REKLÁM!

Készülőben egy ismételten új design, majd kitalálok valami ütőset, minimum 3 új menü: egy fotógaléria, egy színjátszós és egy angol version. Az angol nem feltétlen a magyar fordítása lesz, majd ha lesz időm és energiám lesz egy olyan is, de az angol leginkább az angol ismerősöknek, barátoknak fog szólni, ez természetesen nem jelenti azt, hogy ti nem olvashatjátok. Illetve készül egy közös yaoi-nk Eszterrel, ami egy ettől teljesen független oldalra fog majd felkerülni, bár még nem mostanában. Egy J-rockos fanfic, remélem lesz majd iránta érdeklődés, és egy saját fanficemet is fel szeretném majd rakni, aminek már közel a befejezése. Továbbá várható 1 esetleg 2 új novella, de azok sem a napokban fognak felkerülni, mert még a negyedük sincs kész.

REKLÁM VÉGE!

És ezzel azt hiszem, hogy el is köszönök mára, képeket már nem kaptok, mert már fél 10 és bonyolult egy kicsit most az eljárás. Sziasztok szeretlek titeket, jó éjszakát, jó tanulást! :) <3 ("Jó estét, jó szurkolást!" :P )

Megjegyzés: Bár minimális változtatással, de a cím minden egyes szava, ékezete és pontja Porcicet illeti! Közzétenni, megosztani más oldalakon csakis az ő engedélyével, így utólag kérem én is az övét :)

Megfenyites!

Igen ismetelten panaszkodom, megpedig azert mert nem kapok kommenteket, igy nem tudom olvastatok-e, erdekel-e titeket, amit irogatok es neha 3-4 orat is szanok ra, meg uj dizajnt is kaptatok, kicsit atlathatobba tettem, de egyetlen verszegeny kommentet sem kaptam. Ha van 5 percetek elolvasni, ha van egyaltalan akkor csak annyit kerek, hogy meg raszantok plusz egy ket percet a kommentelesre, akar egy koszit vagy egy jo tudni, hogy meg eltek vagy ilyesmit es talan meg esetleg par mondatot rolatok, hogy veletek mi van, hiszen sokotokkal nem beszeltem mar nagyon reg ota es kivancsi vagyok, hogy mi van veletek, hogy sikerultek az elorehozott erettsegik az OKTV-k, a jogsi, ha mar van valakinek, vagy kozel van a vizsgahoz.Nekem is itt rengeteg a dolgom, de altalaban ha van egy szabad 1-2 oram, akkor nekulok blogot irni ha epp nem alszom el a kanapen a faradsagtol ropke 3 orara. Szoval csak annyit kerek, hogy egy minimalis visszajelzest adjatok magatokrol, ha a blogra nem tudtok kommentelni akkor legalabb facebookra, legalabb egy like vagy valami, hogy lassam, van erdeklodes a blog irant. Ezt az ismertetoben is irtam , nem egy fanfiction oldal, de azert itt is tortennek erdekes dolgok, kifejezetten nektek irom, hogy ha nincs is idonk skype-on beszelni legalabb innnen tudjatok, hogy mi tortenik velunk ( bar, ha skypra nincs ido, akkor talan erre sem, de ezt megis csak 5 perc elolvasni a skype meg akar elhuzodhat 3 orara is) En megirom a "kalandokat", poenokat, mert jol esik ra visszaemlekezni, de ha nem kelt nagy erdeklodest, akkor nem irogatom, hiszen en emlekszem ra nekem megmarad egy nagyon jo es kellemes elmenynek, de en szeretnem veletek is megosztani, es tudom, hogy nagyon sok dolgotok van, de remelem azert meg erdekel, hogy mi van velunk es a vicces dolgokon egyutt nevetunk. Meg akkor is ha a tarsasag egyik fele 2600km-re van, de szerintem van annyi kepzeloerotok es ismertek annyira, hogy ezeket az elmenyeket, bakikat es taknyos teas jeleneteket el tudjatok kepzelni. :) Es igen mar megint sulibol irok es essel nem kezdunk mondatot, nem tudom, miert tettem, jol esett. Az ekezethianyert elnezest es mivel nincsenek ekezetek magamban is ekezetek nelkul beszelek es ez vicces. :P Na sziasztok, hamarosan, ha kommenteltek, akkor jon egy ujabb bejegyzes. :).....Még mindig suliban, de már a saját laptopomról, épp böngészem a statisztikát....éééééééés, a google szerint az USA- ban és az Egyesült Királyságban is többen olvasnak, mint Magyarországon!!!!!! valószínű a google a szar, de ez akkor is érdekes.....mindenesetre ezen jó lenne egy kicsit javítani :) amúgy épp nagyszünetünk van és 4 perc múlva megyünk cirkuszozni, már kezd egy kicsit unalmassá válni. De asszem, hogy ez az utolsó alkalom, mert egy hónapig kell csinálni és ha jól emlékszem akkor ma van az utolsó hét. Jajj...már csak 3 hét és otthon vagyunk és már csak egy kicsivel több, mint egy hét és itt a szülinapom is, és képzeljétek, Eszter még nem tudja, hogy mit adjon!!!! Kész csoda, eddig mindig hónapokkal a szülinapom előtt már szívózott, hogy már tudja a "tuti szülcsi napcsi ajcsi"- mat, most meg gondban van :P Pénteken megyünk majd Chicago- t nézni, úgyhogy nem biztos Lilla, hogy tudunk majd veled beszélni, de Szilárd pénteken költözik, úgyhogy szombaton vagy vasárnap elméletileg bármi akadály nélkül tudunk beszélni és veled is Juli, meg egy Petrát is már rég láttunk....szóval jó lenne végre kicsit beszélni veletek....Na, de nem árulok el többet, mert a végén még semmit nem fog érni a megfenyítés, hogy nem írom meg a friss adagot, amíg legalább 3 kommentet nem kapok és nem tudok meg rólatok semmit arról, hogy mi van veletek mostanában!!!!! Gonosz kis chibi vagyok MUHAHAHAHAHA!!!!! ÚÚÚÚ basszus már megint lekicsiztem magam......megy a sarokba kuporodik, vagyis lassan elmegy cirkuszozni, ott legalább jó helye lesz a törpék között....

Vizsgák, vizsgák meg vizsgák, ja és ha nem említettem volna még vizsgák...

Ismételten egy gyors és rövid bejegyzés. Ami még kimaradta az előzőekből. Nemsokára jönnek a fél éves vizsgáink. ICT- ből csináltunk már egy tesztet és kiderült, hogy infóból Level 1- os vagyok O.o. Jövőhéten kedden lesz a matek vizsgánk, de igazából pofon egyszerű. Lehet hozzá szótárt meg számológépet is használni. De ami már parásabb, az az ESOL vizsga, amire már a múlthéten elkezdtünk rágyúrni. Nem a legegyszerűbb, nem is olyan halálosan nehéz, de csak speaking and listening, vagyis nincs előtted írott szöveg, csak amit hallasz és egy csomó dologra kell egyszerre koncentrálni, azokra a kérdésekre, amikre válaszolnod kell, a hozzájuk kellő adatokra, azokra az adatokra, amiket neked kell megadnod, és még mindennek helyesnek is kell lennie. A gyakorláson az egyik feladat az olyan volt, hogy telefonon kellett megrendelni egy jelentkezési lapot kitölteni az egyik cég ingyenes házhoz szállítási akciójához, aztán az egyik ügyintézővel beszélni, hogy miért és miért nem ajánlja ezt az opciót, milyen távon belül ingyenes, egyszer rá kellett kérdezni újra az egyik kérdésre, mintha nem értetted volna, arra is kellett hivatkozni, végül meg beszélgetni kellett arról, hogy hova jársz bevásárolni, miért és miket szoktál venni. A legvége könnyű, a többi kevésbé mikor egyszerre 5- 8 kérdést és választ kell egyszerre megjegyezned meg értelmesen rákérdezned. A hétvégénk az matek szakszavak tanulásával fog telni, kb. 6-8 oldalnyi A4-es lapon. ez egy rövid és gyors jelentés volt, ma cirkuszoztunk megint, de már kezdünk kicsit beleunni. Tilla balra el :) Sziasztok!

Taknyos tea...

Egy elmaradt story, ami elkeveredett a sok más érdekesség között...:P Tehát még egy jó pár héttel ezelőtt az Óvakodj a Hörpétől olvasása után nem sokkal ülünk, helyesbítve ülök a konyhában, Eszter áll velem szemben a pultnak támaszkodva és valamin kegyetlen módon röhögtünk és, hogy megadjam neki a kegyelem döfést benyögtem egy "bigü pinkü"- t és ekkor épp ivott és...hááát úgy járt, mint én anno a piros fresh and fruit-tal és így az egyik fele az orrán jött ki, ami a képemben landolt meg a hajamban, a maradékot pedig kiköpte a csapba, majd letudta azzal, hogy nem baj úgy is orrot kellett volna fújnia. Én meg megkérdeztem tőle, hogy akkor most taknyos teát kaptam a képembe? Na igen ez egy fáradt éjszakán történt, beállva az Óvakodj a Hörpétől-től és már nagyon- nagyon fáradtan....:)

Változások

A cím azt hiszem, hogy most elég találó, több okból is. Először is, mint az mindenkinek feltűnt, kicsit át designe-oltam az oldalt lett egy új link is, egy kis bemutatkozás, mi egyebek, majd felfedezitek. A másik ok pedig az, hogy éppen várjuk haza Eszter anyukáját és húgát, akik most rengeteg cuccot hoznak ki. Tulajdonképpen ez a pár hónap, mióta kint vagyok tökéletesen jó volt arra, hogy gondolkozzam kicsiny, szeretett hazámhoz való viszonyomról, és meg kell, hogy állapítsam, hogy az embereken kívül semmi nem köt oda. Egyedül a családom és a barátaim, ti hiányoztok. A héten, amikor anyu pakolta össze a cuccaimat és láttam, hogy mennyire ki van tőle készülve, olyan volt, mintha gyászolna. Pedig nem vesztett el. De gyászol, gyászolja az időt, amit nem tölthetünk együtt, és ez az idő csak úgy repül, nem tudod megfogni, tartani, hogy ne menjen, ne rohanjon, mert ezt az időt is együtt szeretnénk tölteni, és nem akarunk egy percet sem veszteni. De az kegyetlen módon rohan tovább. Az életem darabokban lassan megérkezik hozzám. A személyes tárgyaim egy bútorom, amiket az első alkalomkor nem tudtam magammal hozni. Komótosan de végül majd szinte minden holmim meg lesz, csak anyu hiányzik, a nővéreim, az unokatesóim, a közeli családi barátok és ti, a barátok. Itt is akadnak és egyre jobb és közelebbi kapcsolatot tudunk velük kiépíteni és talán egyszer majd annyira közelit és közvetlent, mint veletek, de ez nagyon sok időbe telik. Gondoljatok csak bele, hogy mióta ismerjük már egymást és mennyi veszekedés és cívódás ment köztünk, de azóta összecsiszolódtunk, megszoktuk a másik hóbortjait, megtanultuk kezelni a khm...kirohanásokat...khm...még mindig összevitatkozunk, elég gyakran és hangosan, de ezek a viták hamar lecsengenek és a vihar mindig gyorsan elül és utólag csak nevetünk az egészen, mert mindenki egy nagy balfasz!...de mi így szeretjük egymást, így fogadjuk el egymást. Emlékszem mennyire nem szerettem, ha becéztek, mert az én nevemet nem lehet igazán becézni, de jött az első, amit G. Vicustól kaptam...Juci, Jucus, utána először szeretett énektanárom majd K. Vivitől a Tilli. Megszoktam, idővel megszerettem őket, utána elszabadult a pokol...a 18. osztag körében csak úgy repkedtek a becenevek...Shiro, Shiro- chan, Tillsu, Tills, hogy csak a leggyakrabban használtakat említsem. A végén szinte már mindenre hallgattam, hallgatok. Nem rég, egy pár napja visszanéztem a fényképeket, képeslapokat, üzeneteket. Nem kell mondanom, összeszorult a szívem, a fényképalbum, amit Annától és Pálmától kaptam, Petrától kapott képeslap, a Lillától kapott nyaklánc, és pár soros üzenet, az úti batyu Mimitől és Zsófitól, a Szabinától kapott kozmetikai dolgok és néhány jó tanács, az ének, amit az első hónapban minden nap meghallgattam, és mindig elsírtam magam rajta.De a legnagyobb ajándék az mégis az volt, hogy akkor és ott ott voltatok. Amikor erre visszagondolok mindig akaratlanul elmosolyodom, mert tudom, hogy a családomon kívül másoknak is számítok. Ez egy nagyon jó érzés, és köszönöm nektek. Na de váltsunk egy kicsit érdekesebb és viccesebb témára, például Eszter legújabb majdnem esésére, vagy, hogy milyen volt egy hétig egyedül, illetve kettesben ezzel a hiperaktív és érdekes emberrel...Eszterrel.Egész ügyi vagyok, mert egy hete írtam az utolsó bejegyzést. Hogy mik is történtek?...igazából nem sok. Kedden korán keltünk, dolgoztunk suliba mentünk, aztán színjátszóra. Szokás szerint rohantunk, hogy beérjünk óra után és véletlenül a rossz oldalban mentünk, mert ott a járdán közlekedni lehetetlenség, max libasorban, mert az eleve szűk járdát 5 méterenként lefelezik nagy platánfák. Pont akkor értük be az előttünk cammogó srácot, mikor egy fához értünk, én még előtte pont be tudtam előzni, Eszter már nem és, hogy le ne maradjon, hirtelen megfontolásból meg akarta kerülni az úttest felől, ami nem is lett volna gond, mert se autó se semmi nem jött éppen, de egy másik hirtelen ötletként fél lábbal fellépett a fa gyökerei által felnyomott útszegő kőre...ééééés...elcsúszott és majdnem megfejelte a fát, úgy nevettem, hogy alig bírtam tovább menni, de ha jól emlékszem ő is hasonló képpen volt vele. A színjátszón az első alkalom óta először fordult elő, hogy egy kissé összezavarodtam és nem értettem mindent tisztán, de ettől függetlenül jó volt. Szerdán mentünk beach- et takarítani és tanultunk egy csomó új szót, köztük az egyik kedvencünk a litter picker, ami a szemétszedő nagy, hosszú csipesz,a másik a seaweed, vagyis a hínár és mindenki hülyének nézett minket, amikor szinkronban elkezdtünk Eszterrel hínározni. Az jó volt...Csütörtök...hmmm....suli aztán zumba, semmi extra. Pénteken volt egy kisebb afférunk az egyik osztálytársunkkal, és eléggé elfajultak a dolgok, Eszternek meg egy másik osztálytársnőnknek bent kellett vele maradni óra után és megbeszélni a sráccal meg a tanárral a dolgokat, először azt hittem, hogy nekem is, de engem a tanár kiküldött. Aznap este gyerekre vigyáztunk meg children need-et néztünk Pudsy macival a TV- ben. Szombaton elmentünk venni a macskának minden féle cuccost, utána elmentünk kutyit sétáltatni, ami nagyon jó volt, mert végre egy kicsit kimozdultunk és nem csak a suliba. Aztán beszéltünk Lillával és akkor én alakítottam, nekimentem a sötétben a fürdőszoba ajtónak, mert meg voltam róla győződve, hogy van még egy lépés, de nem, megfejelni nem fejeltem, mert ahogy a lábam neki ütközött, kiraktam a kezem, úgyhogy az a nagy arcom, megúszta, de a lábam már kevésbé, de legalább kaptam tőle egy 3 perces röhögőgörcsöt. Aztán megérkeztek Mariannék és felcuccoltunk macskástól mindenestől, én kicsit kiakadtam, mert az agyoncsomagolt éjjeli szekrényem így is elég rendesen megsérült. Aztán megettük az egyik nagy adag anyu féle töltött káposztát meg egy rakat hókiflit Lindától, és nagyon jól esett, meg most már van  túrórudink is és most örül a fejünk. Ma úgy volt, hogy megint megyünk kutyit sétáltatni, de helyette elmentünk bevásárolni, utána meg elmentünk úszni. Nem rég értünk haza, és ettünk egy nagy adag tyúkhúslevest meg krumplifőzeléket meg husit és naaaagyon finom volt, már nagyon hiányzott egy kis hazai ízvilág és most nagyon belaktam és csak fetrengek. Azt hiszem, hogy tegnapra meg mára ennyi (ugyanis ezt tegnap kezdtem el írni, érződik is benne a törés mert más időben beszélek ezért utólag is bocsi, de már lusta voltam visszamenni és átjavítgatni). Sziasztok, hiányoztok, nagy HUG és sok- sok puszi!!!