Fejlemények

Nos sok van. örömmel közlöm, hogy ha a 3 órás fájlmentés sikeresen lezajlik, akkor végre a fotógaléria sem lesz üres. Természetesen régi és új képek is fel fognak kerülni, az eddig blogra feltöltött összes kép, és mivel azok csak válogatások a több száz közül a régiek között is valószínű, hogy fogtok újat is találni. A képek nagy része fent van facebook-on is, de ha esetleg olyan ember is olvassa a bejegyzéseket aki nem ismerősöm face-en (bár azt nem hiszem) akkor az itt is megtalálja a képeket, meg legalább egy helyen vannak a dolgaim. Remélem az oldal kellően áttekinthető, ha nem kérlek szóljatok, kellenek a visszajelzések!   A tegnapi nap nagyon unalmas volt! nem kellett végre "korán" kelni, és csak matekra kellett bemenni, de az valami borzasztó unalmas volt! Valószínűségszámítással foglalkoztunk előtte meg területszámítással és ilyenkor matekzseninek érzem magam a sok analfabéla (bocsi szivem, nem tégd akarlak szidni :) azért, remélem, nem kapsz a késed után <3) között mikor 4-5 órán (2 tanóra) keresztül magyaráz a tanár a többieknek, hogy a kör területe miért r2xpi és még akkor sem értik! Na és a valószínűségszámítás az maga a pokol, mikor párba kell dolgozni és összeraknak egy "hőn szeretett" osztálytársammal, aki segg hülye a matekhoz, és nem érti, hogy ha van 12 db számod és az a feladat, hogy meg kell állapítani a valószínűségét annak, hogy a 3 többszörösét húzod. A 12 számból 3 szám volt a  3 többszöröse és nem értette, hogy akkor az miért 3/12, mert, hogy az 3 szám a 3-as a 12-es meg a 21-es és, hogy miért nem azokat a számokat írjuk le. Mondom azért mert nem felsorolás. Erre ő, amúgy meg nem csak ez a 3 szám a 3-as többszöröse, hanem még lehet ez is meg az is, és elkezdi random felsorolni a 3 többszöröseit. Mondom ez igaz, de nekünk most csak ez a 3 számunk van a 12-ből. Akkor miért nem azokat a számokat soroljuk fel? Mondom mert ez valószínűségszámítás, nem felsorolás. Akkor sem értette. Végül úgy tudtam vele nagyjából megértetni, hogy lerajzoltam neki 12 db kis kört, közöltem vele, hogy az 12! Egyetértett, reméltem, hogy eddig eljut. Beszíneztem belőle 3-at kékre. Kérdezem, hogy mennyi van beszínezve. Hát 3. Remek! Mondom magamban, hát akkor eddig is eljutottunk. Kérdezem tőle, hogy akkor hány kör van beszínezve a 12-ből? Hát 3. Remek, akkor mennyi az esély arra, hogy kéket húzok ebből a 12-ből? Hát azt nem tudja. Na akkor csodásan, hangosan és feltűnően fájdalmasan belefejeltem az asztalba. Kezdtem elölről a magyarázatot. Kb. a 3- ra eljutottunk addig, hogy érdekes módon 3 az esélye arra, hogy kéket húz a 12-ből. Visszatértünk a számokhoz, én fellélegeztem, hogy akkor végre haladhatunk, DE NEM! Kezdte megint a felsorolással. Azt hittem, hogy meghalok! Nem értette az event másodlagos jelentését, mint sorszám, db, hanem leragadt az eseménynél, és nem értette, hogy milyen eseményt kell neki megállapítania matekon. ÁÁÁÁ!!! Ott már eldurrant az agyam. nagy nehezen átküzdöttük magunkat a feladat első részén. A második az volt, hogy át kellett váltani az így kapott törteket tizedes törtekre, amihez azt kérte a tanár, hogy egyúttal egyszerűtsítsük is őket. Az egyszerűsítés elmagyarázása további 10 percet vett igénybe, akkor az agyam már jobban hasonlított egy zselés nyúlós anyagra, mint agyra. Utána az, hogy a 3/4- ed miért 0,75 tizedestörtben elmagyarázása már csak úgy hatott a zsibbadt agyamra, mint a sehogy. Azon is végre átjutottunk, mikor jött a feladat 3. része, mikor a tizedeseket százalékká kellett átírni. Kezdjük ott, hogy a csávó totál pánikban volt, amiért 1- nél kisebb számot kaptunk mindenhol. Akkor már a falat kapartam. Addig még eljutott, hogy a 0,64 az 64%, de azon már fennakadt, hogy a 0,05 az miért 5%, meg, hogy a 0,155 az miért 15,5%. Az óra ilyen kínszenvedéssel telt.....Nem is mesélem tovább, mert a végén a ti agyatok is szét fog folyni, mint az enyém. Ugorjunk. ma volt a Speaking and Listening vizsgánk... Kicsit se voltam beszarva miatta...áááá...neeeem.....Úgy megyek be, mint akit akasztani visznek. A vizsga alatt úgy izzadt a tenyerem, hogy a tollat alig bírtam megfogni, meg írni, mert folyamatosan kicsúszott a kezemből. Össze vissza makogtam, úgy éreztem, hogy még azt a nyelvtant is elrontottam, amit már szinte hibátlanul tudok használni szóban is, hiszen írásban sokkal könnyebb, mert látom amit csinálok. 3 feladat volt: Az első az, hogy két telefon néhány adata és előfizetéses kedvezményei meg voltak adva és választani kellett a kettő közül és meg kellett indokolni, hogy miért, kedvezőbb ár, jobb felszereltség stb. Aztán "be kellett menni az üzletbe",mert a reklámot a TV- ben láttam és utánaérdeklődni, előadni, hogy ez és ez a telefon érdekel és mondjanak róla többet, aztán meg kellett kérdezni az eladót, hogy neki mi a személyes véleménye a telefonról. Miután meghallgattam a véleményét el kellett döntenem, hogy megveszem-e vagy sem. Aztán azt kellett elmondani, hogy ezek után mit gondolok a telefonról, majd pedig visszakérdezni egy- egy adatra. 2. Fel kellett hívni a szolgáltatót, mert hallottam a telefonok egészségre való veszélyességéről, és erről szeretnék kérdezni. Az a tipikus ha ezt meg ezt szeretné, akkor nyomja meg az 1-es gombot, ha amazt szeretné, akkor nyomja meg a 2-es gombot stb. Akkor ott le kellett írni, hogy melyik gombot kell megnyomni. Utána, mondta a gép, hogy hány napon belül küldik ki a szórólapot minderről, azt is le kellett jegyezni, utána meg meg kellett hagyni adatokat, nevet+ betűzés, cím, telefonszám, és, hogy miért is hívtad őket tulajdonképpen. 3. Vissza kellett vinni a telefont és reklamálni, hogy nem működik a kamerája, és, hogy csináljanak vele valamit. A tanárom volt a vizsgáztató, meg aki az eladót meg ezeket játszotta, a telefonos izé az meg magnóhallgatás volt. Rajta kívül volt bent egy másik tanár aki meg pontozott. A legvégén odajött hozzám, mondta, hogy átmentem, én így magamban akkor oké, de mennyi ponttal, biztos, hogy csak éppen átestem rajta. Elkezdi a pontozólapját nézegetni én így, ne, nem akarom hallani, hogy mit rontottam el, anélkül is tudom. Erre elkezd dicsérni, hogy milyen borzasztó jók voltak amiket mondtam, és, hogy teljesen jó volt a nyelvtanom, nem is talált benne nagyon hibát, egy mondat volt csak, amit ő másképp mondott volna, de alapjában véve nem volt helytelen az enyém sem, meg hátast dobott a szókapcsolataimtól, meg, hogy milyen szépen használom az udvarias formát, meg, hogy milyen jó volt a reklamációm, hogy beleraktam, hogy az elfogadhatatlan, hogy egy két hetes telefonnak nem működik a kamerája, mikor nem is ejtettem el, és nagyon vigyáztam rá. Ez a mondatom nagyon tetszett neki, meg hogy ilyen tiszta és érthető telefonüzenetes adatmeghagyással ő még nem találkozott, mire a tanárom, hogy sajnos már nem is fog, mert, hogy februártól szintet lépek, én ott vigyorogtam, mint a tejbe tök, meg, hogy milyen jó a szókincsem, azt közben a szavak 3/4- e nem jutott eszembe, meg a kiejtésemtől is szét volt csúszva, én ott dagadok a büszkeségtől és gurulok az örömtől, mire a nő ez a háát, de sajnos nem adhatok neked.....csak max pontszámot! Azt hittem, hogy kiugrok a bőrömből, egész hazafele úton vigyorogtam. Úgyhogy most nagyon büszke vagyok magamra :) Ennek örömére, nemsokára elindítom az angol részt is, ja és szurkoljatok, mert Valentin napon írjuk a reading and writing részét! Én is szurkolok nektek az érettségikhez! :) Puszi, sziasztok!