Az ünneplés és a hétvége és egy kis felháborodott véleménnyilvánítás

Pénteken átmentünk egy kedves ismerősünkhöz filmnézéssel ünnepelni a sikeres vizsgákat és tök jó volt, megnéztük az Anasztáziát magyarul meg az Így neveld a sárkányodat angolul és sokkal jobban tetszett az angol szinkron kivételesen :) Szombaton voltunk kirándulni Dartmoorban és Postbridgeben és nagyon szép volt, aztán beültünk egy pubba teát inni meg poolozni és az is jó volt. Fejlesztettük kicsit Eszter dákó és lyuk érzékét, kisebb nagyobb sikerrel, a végén 3x is betalált  a lyukba :P Ma egész végig az idegenforgalmis vizsgámat csináltam, aztán elmentünk kutyit sétáltatni a tengerpartra. Mikor életemben először voltam a tengerparton még Horvátországban, azt gondoltam, hogy ez egy csoda és csak nagyon kivételes alkalomkor fogok majd csak eljutni újra a tengerhez, de életemben nem gondoltam volna, hogy egy ilyen csodálatos hely közepén és közelében élek majd. Mindig is imádtam a tengert és úgy képzeltem el, hogy majd egy szép tengerparti városban fogok élni, de sosem gondoltam volna, hogy ez tényleg megtörténik majd velem, és csak úgy, ha kedvem tartja lemegyek egyet sétálni a tengerhez a kutyával, mint a filmekben. Ehhez ugyan kicsit autózni kellett, kemény 10-15 percet....., de nem kell ahhoz ennyire "messze" mennem, hiszen, ha csak bemegyek a városközpontba, már ott a tenger. Egyszerűen gyönyörű ez a hely, mindig is ilyen helyen képzeltem el az életem. Már csak egy dolog hiányzik és azok a fontos személyek az életemből, ti és a családom. Az ország már nem is annyira hiányzik, csak a személyek. Hogy elveszett magyar vagyok- e?, ahogy már megkaptam ezt olyan emberektől, akiktől nem vártam volna. Nem, nem vagyok. Én magyar vagyok, országtól függetlenül. Magyar állampolgár, magyar anyanyelvű ember, magyar lelkületű és gondolkodású ember. Az sosem számít, hogy hol élsz, az vagy, aminek érzed és tartod magad és én igenis magyar vagyok, attól függetlenül, hogy nem élek a hazámban, innen kintről támogatom, ha tudom, és itt is azon vagyok, vagyunk, ugyanis vannak itt még jó páran "elveszett" magyarok, hogy minél jobb véleménnyel legyenek rólunk ebben az országban. Viselni fogom büszkén a kokárdát március 15- én és majd büszkén mesélek a 13-akról, ha megkérdezik tőlem, hogy miért. A kultúrámat nem hagytam el. Akkor lennék elveszett magyar, ha minden magyarságomat, magyar méltóságom, mivoltomat eldobva, mindenem elhagyva hagytam volna ott az országot csak úgy, mert nekem jólesik és rühellem az országot és semmilyen módon nem ragaszkodnék hozzá, és rühellném, és miután ide kijöttem nem szólnék soha többet sem egy árva magyar szót sem, nem tisztelném meg a magyar ünnepeket és megemlékezéseket és minden erőmmel azon lennék, hogy a magyar állampolgárságom angolra cseréljem és teljes mértékben angol módjára éljek. De itt, mikor csak ülök a buszmegállóban, még csak meg sem szólalok, sem angolul, sem magyarul, csak nézek ki a fejemből, Gazette- Cassist hallgatok, ami mellesleg japán, odaül mellém a csaj és megkérdezi, hogy honnan jöttem, mert látszik rajtam, hogy nem angol vagyok, de olyan kedvesnek nézek ki. Mikor kérdezik, hogy honnan jöttem, és mondom, hogy Magyarországról, az emberek 90%- ának van valami fogalma az országról. Van aki azt jegyzi meg, hogy kicsi és szép, valaki csak tudja, hogy van, valaki azt is tudja, hogy az a pici ország Közép- Európában, de sokak első reakciója az, hogy tudom, az az a kis ország, ahol most akkora válság van nem? és nekem ilyenkor összeugrik a gyomrom, és elszorul a szívem és csak csendben, szégyellve mondok egy igent, vagy csak bólintok. Ez a sajnálatos dolog és az, hogy több százezer embernek kell elhagynia az országot, mert nem tudja a családját eltartani, vagy esetleg saját magát. "Aki akar, az tud magának munkát szerezni." erre én csak azt mondom, hogy ha ez így lenne, akkor nem lennének olyan családapák, akik már 2 éve munkanélküliek és általában azért nem veszik fel őket sehová, mert túlképzettek, és nem csak a férfiak. Nincs elég szakember? Nos azért nincs, mert a fizetésük a rezsire sem elég, és kimennek külföldre, mert ott megbecsülik a dolgos, kétkezi munkát, mert itt más senki nem végzi el helyettük, és ezek az emberek itt vígan megélnek. Ha otthon szükség van a szakemberekre, akkor fizessék meg őket, és akkor majd nem mennek el. Na, de persze nincs miből...."Rühelled az angolokat engem pedig elveszett magyarnak tartasz?" akkor miről beszélünk még? Ez nekem akkor nagyon fájt és dühített, nem vártam volna ezt pont tőletek. Az akkor nagyon fájt, szívbe mart, de ma már nevetek rajta. Tudod mit? Inkább vagyok "elveszett" magyar, mint éhező, depressziós idegbeteg, aki már elmehetne sakkmesternek, annyit sakkozik a pénzel. A mai fiatalok, csak várják, hogy a seggük alá toljanak mindent készen és melegen? Akiket én ismerek azok közül egy sem olyan és én sem. Hogy miért tüntettek? A JÖVŐJÜKÉRT! és én kiállok az Ő jövőjükért, még ha engem már nem is fog nagyon érinteni a magyar cirkusz az egyetemek körül. ÉRTÜK ÁLLOK KI, MERT SOKAT JELENTENEK NEKEM AZÉRT! és azért, mert MÉG ÉN IS MAGYAR KÖZÉPISKOLÁS VAGYOK, AKI JÖVŐRE ÉRETTSÉGIZIK! amellett, hogy itt is igyekszek mindent megtenni. De ma már nem engedheti meg magának az ember, hogy csak egy terve legyen, több lábon kell állni. Én azt csinálom, minimum 4 valószínű és erős döntési lehetőségem van, ami a sajátom, senki nem szól bele és magamnak teremtettem elő rá a lehetőségeket, és nem várom, hogy az orrom alá dugják készen, sőt valakit még akkor is lökdösni kell, hogy megtegye. Köszönöm, de ezekből a vádakból nem kérek és még most is egyszerre vagyok felháborodva és tartom nevetségesnek a dolgot, hiszen annak, akinek most van egy biztos anyagi háttere, annak könnyebb, de akinek nincs vagy épp a válság miatt vesztette el az állását, az most kétségbe van esve és küzd a mindennapokért, hogy ha van akkor törlesztőt fizessen, lakbért, rezsit, autót, benzint,számlákat, ételt vegyen és ruhákat, és aki ebben nem él(t) benne, mint én az nem fogja soha megérteni, csak annyira fog rá majd emlékezni az egészből, hogy akkor egy kicsit jobban oda kellett figyelnem a pénzemre, de nem szenvedtem hiányt nagyon semmiben. Én ezt tartom felháborítónak. Sajnálom, ha most ezekkel a felháborodott sorokkal bárkinek is a lelkébe gázoltam volna, de az az én, bocsánat, senki, hiszen nem vagyok magyar, de nem vagyok angol sem, akkor nem tudom, hogy mi vagyok, valami biztos, legyek "elveszett", mint a Pán Péterben, kis és "röpke" felháborodott vélemény nyilvánítással, de ezt már nem tudtam magamban tartani. A jövőben szeretnék ettől a témától és a politikától teljes mértékben tartózkodni, legközelebb csak akkor nyitom ki róla a számat, ha megint valaki, akinek eddig adtam a véleményére, ok nélkül és ennyire mélyen belém vágja a nagy kést, bármi figyelmeztetés nélkül és ennyire kegyetlenül fájdalmasan, sajnos azt hiszem, hogy ez a kijelentés, hogy és az Ő szemében már nem vagyok magyar, hogy én egy elveszett magyar vagyok örök seb marad a szívem számára fenntartott részén, és többé nem fogok tudni úgy beszélni vele, mint azelőtt, hiszen én egy gyűlölt angol vagyok. De egy valamit itt és most örök érvényűen kijelenthetek a mélyen tisztelt publikumnak, sok minden voltam már és valószínű, hogy leszek is, nem csak a szabad szám miatt, de egy valami soha nem leszek még egyszer ELVESZETT! Köszönöm, ezt az érzést sikeresen tapasztaltam az általános iskolai éveim során, talán kivéve az utolsó 1-2 évet, mert, mikor már majdnem megfulladtam, megérkeztek az igaz barátok az osztályból és majdnem egyidejűleg az osztályon kívülről is és újraélesztettek, kiköpették velem azt a rengeteg mérges, maró és fájdalmas vizet, amitől 6 éven át fuldokoltam és újra életet leheltek belém, és ezt sosem fogom tudni nekik meghálálni eléggé, és nagyon köszönöm nekik, életem végéig hálás leszek nekik, és az az érzés felemelővolt, mikor újra levegőhöz jutottam, és soha többé nem akarom megtapasztalni az elhagyatottság érzését. KÖSZÖNÖM NEKTEK! Na most ebben a bejegyzésben aztán minden lett, elég szélsőségesre sikerült, de néha ilyennek is kell lennie. Most már megyek, mert már itt is későre jár. Szasztok, jó éjszakát, szeretlek titeket és köszönöm.

Fejlemények

Nos sok van. örömmel közlöm, hogy ha a 3 órás fájlmentés sikeresen lezajlik, akkor végre a fotógaléria sem lesz üres. Természetesen régi és új képek is fel fognak kerülni, az eddig blogra feltöltött összes kép, és mivel azok csak válogatások a több száz közül a régiek között is valószínű, hogy fogtok újat is találni. A képek nagy része fent van facebook-on is, de ha esetleg olyan ember is olvassa a bejegyzéseket aki nem ismerősöm face-en (bár azt nem hiszem) akkor az itt is megtalálja a képeket, meg legalább egy helyen vannak a dolgaim. Remélem az oldal kellően áttekinthető, ha nem kérlek szóljatok, kellenek a visszajelzések!   A tegnapi nap nagyon unalmas volt! nem kellett végre "korán" kelni, és csak matekra kellett bemenni, de az valami borzasztó unalmas volt! Valószínűségszámítással foglalkoztunk előtte meg területszámítással és ilyenkor matekzseninek érzem magam a sok analfabéla (bocsi szivem, nem tégd akarlak szidni :) azért, remélem, nem kapsz a késed után <3) között mikor 4-5 órán (2 tanóra) keresztül magyaráz a tanár a többieknek, hogy a kör területe miért r2xpi és még akkor sem értik! Na és a valószínűségszámítás az maga a pokol, mikor párba kell dolgozni és összeraknak egy "hőn szeretett" osztálytársammal, aki segg hülye a matekhoz, és nem érti, hogy ha van 12 db számod és az a feladat, hogy meg kell állapítani a valószínűségét annak, hogy a 3 többszörösét húzod. A 12 számból 3 szám volt a  3 többszöröse és nem értette, hogy akkor az miért 3/12, mert, hogy az 3 szám a 3-as a 12-es meg a 21-es és, hogy miért nem azokat a számokat írjuk le. Mondom azért mert nem felsorolás. Erre ő, amúgy meg nem csak ez a 3 szám a 3-as többszöröse, hanem még lehet ez is meg az is, és elkezdi random felsorolni a 3 többszöröseit. Mondom ez igaz, de nekünk most csak ez a 3 számunk van a 12-ből. Akkor miért nem azokat a számokat soroljuk fel? Mondom mert ez valószínűségszámítás, nem felsorolás. Akkor sem értette. Végül úgy tudtam vele nagyjából megértetni, hogy lerajzoltam neki 12 db kis kört, közöltem vele, hogy az 12! Egyetértett, reméltem, hogy eddig eljut. Beszíneztem belőle 3-at kékre. Kérdezem, hogy mennyi van beszínezve. Hát 3. Remek! Mondom magamban, hát akkor eddig is eljutottunk. Kérdezem tőle, hogy akkor hány kör van beszínezve a 12-ből? Hát 3. Remek, akkor mennyi az esély arra, hogy kéket húzok ebből a 12-ből? Hát azt nem tudja. Na akkor csodásan, hangosan és feltűnően fájdalmasan belefejeltem az asztalba. Kezdtem elölről a magyarázatot. Kb. a 3- ra eljutottunk addig, hogy érdekes módon 3 az esélye arra, hogy kéket húz a 12-ből. Visszatértünk a számokhoz, én fellélegeztem, hogy akkor végre haladhatunk, DE NEM! Kezdte megint a felsorolással. Azt hittem, hogy meghalok! Nem értette az event másodlagos jelentését, mint sorszám, db, hanem leragadt az eseménynél, és nem értette, hogy milyen eseményt kell neki megállapítania matekon. ÁÁÁÁ!!! Ott már eldurrant az agyam. nagy nehezen átküzdöttük magunkat a feladat első részén. A második az volt, hogy át kellett váltani az így kapott törteket tizedes törtekre, amihez azt kérte a tanár, hogy egyúttal egyszerűtsítsük is őket. Az egyszerűsítés elmagyarázása további 10 percet vett igénybe, akkor az agyam már jobban hasonlított egy zselés nyúlós anyagra, mint agyra. Utána az, hogy a 3/4- ed miért 0,75 tizedestörtben elmagyarázása már csak úgy hatott a zsibbadt agyamra, mint a sehogy. Azon is végre átjutottunk, mikor jött a feladat 3. része, mikor a tizedeseket százalékká kellett átírni. Kezdjük ott, hogy a csávó totál pánikban volt, amiért 1- nél kisebb számot kaptunk mindenhol. Akkor már a falat kapartam. Addig még eljutott, hogy a 0,64 az 64%, de azon már fennakadt, hogy a 0,05 az miért 5%, meg, hogy a 0,155 az miért 15,5%. Az óra ilyen kínszenvedéssel telt.....Nem is mesélem tovább, mert a végén a ti agyatok is szét fog folyni, mint az enyém. Ugorjunk. ma volt a Speaking and Listening vizsgánk... Kicsit se voltam beszarva miatta...áááá...neeeem.....Úgy megyek be, mint akit akasztani visznek. A vizsga alatt úgy izzadt a tenyerem, hogy a tollat alig bírtam megfogni, meg írni, mert folyamatosan kicsúszott a kezemből. Össze vissza makogtam, úgy éreztem, hogy még azt a nyelvtant is elrontottam, amit már szinte hibátlanul tudok használni szóban is, hiszen írásban sokkal könnyebb, mert látom amit csinálok. 3 feladat volt: Az első az, hogy két telefon néhány adata és előfizetéses kedvezményei meg voltak adva és választani kellett a kettő közül és meg kellett indokolni, hogy miért, kedvezőbb ár, jobb felszereltség stb. Aztán "be kellett menni az üzletbe",mert a reklámot a TV- ben láttam és utánaérdeklődni, előadni, hogy ez és ez a telefon érdekel és mondjanak róla többet, aztán meg kellett kérdezni az eladót, hogy neki mi a személyes véleménye a telefonról. Miután meghallgattam a véleményét el kellett döntenem, hogy megveszem-e vagy sem. Aztán azt kellett elmondani, hogy ezek után mit gondolok a telefonról, majd pedig visszakérdezni egy- egy adatra. 2. Fel kellett hívni a szolgáltatót, mert hallottam a telefonok egészségre való veszélyességéről, és erről szeretnék kérdezni. Az a tipikus ha ezt meg ezt szeretné, akkor nyomja meg az 1-es gombot, ha amazt szeretné, akkor nyomja meg a 2-es gombot stb. Akkor ott le kellett írni, hogy melyik gombot kell megnyomni. Utána, mondta a gép, hogy hány napon belül küldik ki a szórólapot minderről, azt is le kellett jegyezni, utána meg meg kellett hagyni adatokat, nevet+ betűzés, cím, telefonszám, és, hogy miért is hívtad őket tulajdonképpen. 3. Vissza kellett vinni a telefont és reklamálni, hogy nem működik a kamerája, és, hogy csináljanak vele valamit. A tanárom volt a vizsgáztató, meg aki az eladót meg ezeket játszotta, a telefonos izé az meg magnóhallgatás volt. Rajta kívül volt bent egy másik tanár aki meg pontozott. A legvégén odajött hozzám, mondta, hogy átmentem, én így magamban akkor oké, de mennyi ponttal, biztos, hogy csak éppen átestem rajta. Elkezdi a pontozólapját nézegetni én így, ne, nem akarom hallani, hogy mit rontottam el, anélkül is tudom. Erre elkezd dicsérni, hogy milyen borzasztó jók voltak amiket mondtam, és, hogy teljesen jó volt a nyelvtanom, nem is talált benne nagyon hibát, egy mondat volt csak, amit ő másképp mondott volna, de alapjában véve nem volt helytelen az enyém sem, meg hátast dobott a szókapcsolataimtól, meg, hogy milyen szépen használom az udvarias formát, meg, hogy milyen jó volt a reklamációm, hogy beleraktam, hogy az elfogadhatatlan, hogy egy két hetes telefonnak nem működik a kamerája, mikor nem is ejtettem el, és nagyon vigyáztam rá. Ez a mondatom nagyon tetszett neki, meg hogy ilyen tiszta és érthető telefonüzenetes adatmeghagyással ő még nem találkozott, mire a tanárom, hogy sajnos már nem is fog, mert, hogy februártól szintet lépek, én ott vigyorogtam, mint a tejbe tök, meg, hogy milyen jó a szókincsem, azt közben a szavak 3/4- e nem jutott eszembe, meg a kiejtésemtől is szét volt csúszva, én ott dagadok a büszkeségtől és gurulok az örömtől, mire a nő ez a háát, de sajnos nem adhatok neked.....csak max pontszámot! Azt hittem, hogy kiugrok a bőrömből, egész hazafele úton vigyorogtam. Úgyhogy most nagyon büszke vagyok magamra :) Ennek örömére, nemsokára elindítom az angol részt is, ja és szurkoljatok, mert Valentin napon írjuk a reading and writing részét! Én is szurkolok nektek az érettségikhez! :) Puszi, sziasztok!