Na igen megérdemlek egy jó nagy fenekelést, mert már nem írtam 2 hete

Az ok: Most már kezd itt is beindulni az élet és vagy ki sem látunk a házi alól, vagy épp táncot vadászunk, vagy épp építjük a kapcsolatokat az osztálytársakkal.
Akkor bele s kezdek "rövidke mesémbe" ugyanis rengeteg minden történt velünk ám!!!
Kezdjük a múlthét keddel...ehhez kell egy órarend....Kedd: nem csináltunk semmi érdekeset, csak PÉNZT számoltunk matekon, és meg kell állapítanom, hogy az otthoni pénzzel sokkal könnyebb számolni, mert nincsenek benne olyanok, hogy 1. 53 vagy ilyenek és nem kell össze vissza váltogatni. ICT (infó) végre eljött a nagy lehetőség, hogy a szülővárosunkról csináljunk PPT-t és tökre élveztük. Tutoriálon semmi érdekes nem történt (és igen feltétlen fontosnak tartottam leírni, hogy nem történt semmi fontos).
Szerda: Empoyability: semmi különös, már a könyökünkön jön ki a lista a skills and qualities-ünkről mert már  az első óra óta ezen rágódunk. PSD/ Employability: elmentünk egy, a sulihoz közeli parkba, ami a Devonport Park névre hallgat és nagyon szép és nagyon cukik a mókusaik. Itt is van néhány kép a parkról:

 és az emlékművön ott virít egy síró angyal....

Csütörtök: Megismerkedtünk a rendes ESOl tanárunkkal....Eszternek szabályosan fejfájása lett tőle...A nő egy BORZALOM!!!!! nem igazán lehet az óráit kibírni, és csütörtökön és pénteken 2,5 órás óráink vannak vele...pénteken kijelentette, mert már nem bírta Iuri állandó poénjait, hogy idézem: " amúgy nem tudom, hogy mit keresnek itt gyerekek, mert nekem azt mondták, hogy majd csak felnőtteket kell tanítanom, mert amúgy meg ki nem állhatom a gyerekeket." mondja ezt egy max. 28 éves friss házas lengyel származású angol tanár. Én így magamban, akkor minek jöttél tanárnak ba*meg? miért gondolod, hogy egy gyerek nem lehet entry 3 szinten? Csütörtökön matekon halálra untuk magunkat és egállapítottuk, hogy Shizu biztos matek zseni, de most igencsak kavarognak a számok a fejében: 

Aztán elmentünk zumbázni.

A hétvégénk a következő képen zajlott: Szombat reggel jó sokáig aludtunk aztán délre bementünk a sulihoz, hogy onnan elmenjünk a Victoria Park- ba focizni. az egy kicsit érdekesen nézett ki, mert nagyon sokat kellett várnunk a többiekre a játszótéren, ahol volt egy kerék és ha megforgattad akkor tehénbőgést imitált és borzasztó idegesítő volt. Aztán nagy nehezen megérkeztek a többiek is, aztán visszamentünk Katóért a sulihoz, mert ő meg előtte a könyvtárban volt. Végre nekiálltunk focizni, aztán beállt hozzánk egy csomó kis srác és csak egy volt angol a többi mexikó, meg lengylország meg egy csomó más ország és olyan cukik voltak, volt amelyik nekem ért a csípőmig, de olyan gólokat rúgott, hogy csak néztem, és pici szöszke és borzasztóan élénk kék színű szeme volt és borzasztó cukkeráj és kedvem lett volna szoknyát adni rá. Utána az egyik arab osztálytársamtól kaptam egy rakat szerelmes üzenetet, úgy hogy a jelenlegi állás szerint ven egy pasim otthon, Magyarországon, aki annyi idős mint én és még nem szándékozom vele összeházasodni, ugyan is már a második arab osztálytársamtól kaptam meg a kérdést, hogy össze akarok- e házasodni a "barátommal". Én közöltem, hogy még nem...Vasárnap még tovább aludtunk, mint szombaton, utána pedig gőzerővel takarítottunk meg tanultunk, meg csináltuk a PPT-t Szegedről és szerintem tök jól sikerült, de azért nem rakom föl. Este átvittük az egyik ismerősünkhöz kató nadrágját, hogy legyen szíves varja meg, utána meg az új bérlőivel elmentünk kutyit sétáltatni, mert nekik is van egy Csoki nevű kutyusuk és tök jó volt.

A hétfő csak a szokásos módon telt munkakereséssel. Délután megünnepeltük Kató 14. szülinapját, és volt torta meg vendégek s tök jó volt. Elvittük volna Diát sétálni, de nem épp úgy alakult a szürkületi kutyasétáltatás, mint ahogy azt terveztük. Itt a közelünkben, konkrétan a sarkon kezdődik egy kisebb park. Oda vittük volna le a drágámat. Minden rendben ment, szépen becsuktuk magunk mögött a kaput be mentünk néhány métert és azt monda a gazdája, hogy ott már nyugodtan elengedhetjük, mi meg viszonylag ismerjük a kutyát, be va tanítva szépen hallgatott is ránk, csak amikor megkapta a go parancsszót nyíl egyenest visszament a kapuhoz és elkezdte kinyitni, de még sikerült időben megfogni. Úgy döntöttünk, hogy beljebb megyünk vele és majd ott újra megpróbálkozunk az elengedésével, de útközben két kicsi kutya, amiket én először nyulaknak néztem, felprincelték a mi kutyánkat így még kezelhetetlenebbé vált. Beértünk a forduló részhez, úgy gondoltuk megpróbáljuk újra elengedni. Végigvettük szépen az elengedős kis procedúrát: Dia, stay, wait, marad, lánc le, marad, go. A go- nál a drága kis magyar vizsla, mint akit puskából lőttek ki agár gyorsasággal elszelelt a játszótér irányába. Mi ordítottunk utána, hogy DIAAA COME BACK!!! GYERE VISSZA!!! NEM SZABAD!!!! a kutya persze le se szert minket, átvágott egy gyerek tömegen, kb. olyan idősek lehettek, mint mi, látták, hogy gáz van és mi meg nagyon messze vagyunk, így ők is elkezdtek szaladni a kutya után. Balszerencsénkre a sok gyrek, ahogy ki- be mászkált nyitva hagyták a kaput, a kutya ki rajta, és eltévesztette a bejáratot, ugyanis a  bejárati ajtónk mellett jobbra a gym bejárata, balra meg a kisboltté és a kutya beszabadult a boltba, a srácok onnan hozták ki. Na a kutya már tudta, hogy rosszat csinált, fülét farkát bahúzva, konkrétan szó szerint hason csúszva jött elénk, gyorsan megkötöttük, tettünk vele még egy gyors kört a parkban és visszavittük. Mikor a többieknek elmeséltük, teljesen kiakadtak, a kutya meg mintha tudta volna, hogy róla van szó, hason csúszva oda mászott elém, a hátára fordult és elkezdte nyalogatni a zoknim. nem lehetett neki ellenállni, amilyen kutyafil vagyok. Imádnivaló volt...

Itt a torta:

 Kedden matek szokásos unalom, bár a tanár zabálnivaló és érdekessé tudja tenni még az unalmas anyagokat is. Aztán ICT- n meg lettünk dícsérve a PPT miatt. Tutoriálon be lett mutatva az új osztálytársunk, aki etiópiából jött. A sztereotípiának megfelel a csaj, de amúgy borzasztó aranyos és közvetlen. este negyed 8- ra táncra kellet volna mennünk valahova ki a világ végére. Mi, hogy időben odaérjünk szépen elindultunk negyed 7- kor. Ott vagyunk tök időben a másik buszmegállóba, de nem jön a busz az interneten megnézett menetrend szerint. 7: 50- kor jött volna leghamarabb...várunk...várunk...és várunk....56- van és nincs itt a busz. Mi a francot csináljunk most, el fogunk késni!! haívjuk fel szlárdot, hátha még időben odaérünk.....odaértünk....fél 8- ra az óra meg 8- ig tartott....amúgy jó volt, egész hasonló, mint amit otthon csináltam, de nagyon drága és rájöttem, hogy a térdem sem bírná, így a színjátszó mellett döntöttem.Szerdán egy rövidített Employabilitynk volt, mert délután mentünk Dartmoor-ba egy rezervátumba, ami nagyon szép volt. Kaptunk feladatot, térképen kellett eligazodni meg kérdéseket kaptunk az ott élő állatokról és növényekről és úgy kellett megtalálni a lapokat, amikre a válaszok voltak írva az arborétumba. Aztán átmentünk az erdőbe és ittunk tejes teát meg megnéztük a víztározót, mindeközben szakadt az eső. Itt is vannak róla a képek:

 Ez a szivárvány akar lenni, amit úton hazafelé láttunk:

 A képek sajnos nem adják vissza azt a csodálatos élénk zöld színt, de legalább olyan élénk, mintha festve lenne. Borzasztóan gyönyörű, és ide mindenképpen elviszünk egyszer titeket. A csütörtök a szokásosan telt, 2,5 óra fejfájással az ESOL órától. Utána volt egy gyors matekunk. Aznap mentünk volna zumbára, de a tanár lebetegedett, viszont az egyik Tutorunk remek vigasz meglepetéssel infóval szolgált: van lehetőség színjátszóra mégpedig ingyen és a következőképpen épülne így fel a keddi napunk: 1- negyed 6- ig suli, utána 6- ra a színházhoz kell mennünk, ott taxival elvisznek minket a stúdióba meg kapunk kaját, megtartjuk a foglalkozást, ami este 9- ig tart, majd mindenkit hazavisznek taxival full ingyen!!! Utána kimentünk a parkba az egyik lengyel osztálytársunkkal, akinek nagyon sokat fejlődött az angolja és megtudtuk, hogy hogy mondják lengyelül a mókust meg a kutyát. A mókus az wiewiórka a kutya pedig pies. Pénteken sima ESOL, de az viszont teljesen feldobta a napunkat, hogy lehet, hogy felkerülünk Level 1- ba, mert a nyelvtanunk az jó, csak a beszéden lenne csak mit fejleszteni, és ennek tökre örültünk, mert így megszabadulunk a tanár nőtől, aki kikérte magának, hogy a nevét ne Ket-nek ejtsük, mert ő nem macska, hanem Kát- nak, mint a vágást. Nekem tök új internetes oldalt mutatott nekünk a Couch Surfing-et (Kanapé zörf, bár nem hiszem, hogy szükséges lett volna lefordítanom, azért ideírtam) ami arra jó, hogy a világon minden honnan vannak oda beregisztrálva emberek és ha utazni szeretnél valahova, akkor felveszed egy ott élő emberrel a kapcsolatot és ő elszállásol meg ad kaját, így csak az útiköltséget kell kifizetni. A bibi csak az, hogy csak 18 éven felüliek regisztrálhatnak rá. Pedig épp arra gondoltunk, hogy a nyári utazásunkat így meg lehetne oldani. Épp kutatunk valami student munka után, de egyenlőre nem sok sikerrel. Péntek délután, csak hogy a színjátszó időpontját gyászoljuk, s azt a több, mint 2500 km- es távolságot, hogy nem tudunk ott lenni ismét buszoztunk. megettünk egy nagy zacskó savanyú cseresznyés haribo- t meg megittunk hozzá 2 doboz kólát és már majd be pisiltunk, mire hazaértünk. A buszon, úton haza láttunk szivárványt:

Nem sok látszódik belőle, de azért na.... hazaértünk belazultunk, közben megérkezett Mariann is egy vendéggel, aki aztán ott aludt nálunk és másnap (szombaton, azaz tegnap, bocsi, ezt muszáj tisztáznom magamban, különben elvesztem a fonalat) elmentünk az akváriumba, ami nagyon szép és érdekes volt, kicsit hasonló, mint a Tropikárium (halvány gőzöm sincs, hogy hogy írják) körbejártuk az egészet és megtudtuk, hogy hogy van a remeterák angolul: hermit crab. Eszter egy baromi nagyot csattant, a bejárati üvegajtón, szabályosan visszapattant a feje az üvegről, én először azt hittem, hogy nem nyílik visszafelé az ajtó, mert már bentről akart kifele menni, de nem , csak szimplán benézte. Szegénynek utána ott volt egy piros folt a homlokán, ami még ma is látszott. Mondtam is neki, hogy még jó, hogy kemény a feje. Tudom, hogy nagyon gonosz dolog, de nagyon kiröhögtem szerencsétlent, potyogtak a könnyeim a nevetéstől, és még most is alig bírom leírni mindezt, annyira nevetek, ő meg közbe lerúgja a vesém. Mondtam neki, hogy elkérem a biztonsági kamera felvételét és visszajátszom neki.Csináltam egy rakat képet, aminek most csak a felét rakom föl, mert a  másik fele az Eszter telefonján van és arról meg bonyolult leszedni, de ha majd lesz időm, akkor azokat is megcsinálom egyenlőre elégedjetek meg ezekkel: 

 És ezek cápatojások:

 Az egy tengeri uborka.....

 Az egy baromi nagy hal, volt belőle 3 is, abból egynek sem láttad a végét, úgyhogy nem tudni, hogy valójában mekkora, mindnek csak a vége látszott, mert fejjel előre bújtak el, de végül egy fordítva volt és így a feje is meg van...de csak Eszter telefonján...

Még utána bementünk a városba, ahol most ilyen vásár szerű, nemzetek konyhája meg ruhái meg ilyenek vannak, kicsit olyan, mint a Karácsinyi Vásár a Dómnál, csak kisebb és csak egy karácsonyos stand volt, és gyönyörű dolgokat árulnak...gyönyörűen drága árakon....Utána felmentünk egy ismerőshöz hurkáért meg kolbászért, és kaptam két vendéglátásos-turizmusos könyvet, bár angol, de remélem majd hasznát tudom venni, és lehet, hogy meg tudják csinálni a fényképezőm!!!Aztán még elmentünk bevásárolni és a buszon két zacskó is szétszakadt a kezemben, már a fél busz rajtunk röhögött, és alig bírtam eltömködni a táskámba a cuccokat. Nagy nehezen hazavergődtünk és nekiláttunk a vacsinak, mire hallom hogy DÜSDÜSDÜSDÜSDÜS...Ocskó Eszter sikeresen leesett a lépcsőn és ráesett a csuklójára. Szerencsére nem lett nagyobb baja. Pedig most még csak nem is futott a lépcsőn, mint szokott, hanem szép komótosan sétált, de félrelépett és leseggelt a lépcsőn. Ma jó sokáig aludtunk élveztük, hogy nincs lecke, amivel vesződni kell,  na de majd holnap már lesz, úgy volt, hogy reggel kimegyünk a car boot sale-re, de végül nem mentünk. Én még ennyit nem röhögtem tejszínhabon mint ma este....de nagyon jól esett, végre kinevettem magam.Kedden megyünk a színjátszóra úgyhogy elég sűrű hetünk volt és lesz, és igyekszem gyakrabban írni, hogy ne árasszalak így el titeket, de nem igazán van rá mindig időm, és valószínűleg, hogy csak hetente vagy két hetente fogok írni, mert úgy gyűlnek össze az élmények, meg úgy van időm. A képeket majd holnap megkapjátok, meg ha még valami érdekes az eszembe jut, majd megírom. Puszilok mindenkit, szép álmokat szeretlek titeket, hiányoztok, főleg a vidik megnézése után, amiket Petra küldött. <3