Hideg is meleg is

Ismételten rég írtam. Ezért bocsánat is. Erre a bejegyzésre két napja készülök. Most jutottam el odáig, hogy nekiüljek, kicsit össze kellett hozzá szednem a gondolataim, bár még mindig nem tudom, hogy a komolyabb témával kezdjem, vagy a könnyedebbel. Lehet, hogy inkább a könnyebbel, hisz ha a nehezebbel kezdeném, akkor amik utána következnének elvesznének. Jaj de körülményesen fogok bele... Tehát, múlthét: kedden elmentünk az első itteni színjátszónkra. Tök jó, ingyen van az egész, és taxival visznek ki minket a stúdióba, megtartják az órát, utána megkajáltatnak minket és egyesével mindenkit hazavisznek taxival. A foglalkozás 7- kor kezdődik és 9-ig tart. Már egy csomó új módszert tanultunk, amiket majd szeretnénk nektek is megtanítani. A darab amit majd előadunk a trójai háború után történteket meséli el. Az első órán csak kapkodtam a fejem, hogy most tulajdonképpen miről is van szó, de ettől függetlenül nagyon élveztem. Szerdán, anyu szülinapján elmentünk a Life Centre- be ami valami 2 milliárd nem tom hány millióból fontból épült és hiper- szuper meg minden csak méreg drága. Gyorsan titokban mindenki aláírta meg aki akart írt egy pár soros köszöntést az egyik osztálytársunknak, akinek szintén az nap volt a szülinapja és utána az épület előtt felköszöntöttük meg elénekeltük neki a happy birthday-t, mire elkezdett szakadni az eső. Már előtte is esett, de persze pont akkor kezdett el esni mikor elindultunk volna haza. Az én esernyőmet lenyúlta egyik osztálytársam, révén, hogy én be tudok húzódni Eszter mellé, ők meg ketten had menjenek az én esernyőmmel. Természetesen, hogy cukkoljam őket, hogy milyen cuki és romantikus egy esernyő alatt sétálni a másikkal, odaadtam, én viszont bőrig áztam, mert akkor már úgy is mindegy volt, mert előtte már összetört az esernyőm és semmit sem védett. Aztán elindultunk a buszhoz, ami közben épp jött és futnunk kellett rá így még jobban szétáztunk. Felszállunk a buszra, ami volt olyan kedves és megvárt (mert az angol sofőrök udvariasak, ellentétben a magyarokkal) és mindenki ül csont szárazon tökéletes hajjal és sminkkel mi meg szétázott fejjel csöpögő ruhákban feltrappoltunk a buszra, természetesen mindenki minket nézett, ahogy végigcsörtettünk az ülések között. A busz út alatt természetesen elállt az eső, de abban a pillanatban, hogy leszálltunk újra eleredt. Csütörtökön nem emlékszem semmi érdekesre, ja de, ettünk tortát az előző napi szülinaposunkra, és elkéstünk zumbáról, mert hülyén járnak a buszok, . Pénteken suli után felhívtuk az egyik ismerősünk, hogy át mehetünk-e kutyát sétáltatni, meg, hogy tönkre ment a táskám cipzárja, és, hogy meg tudná- e csinálni. Mondta, hogy oké, de van vele még két nagyjából velünk egy idős lány és ők is jönnek. Mondtuk oké. Tök jót sétáltunk, meg minden, megbeszéltük, hogy szombaton találkozunk, de ami aznap fogadott, hát leesett az állam. Vártuk őket  a megbeszélt helyen, nem is beszélve arról, hogy késtek, de ahogy megjelentek.....ki kenve, ki fenve (jó nem azért,rajtunk is volt smink, de ez a vörös rúzs meg magassarkú csizma városnézésre....) Mondja az egyik, hogy ő csak magassarkút hozott Angliába....A MINDENNAPOS ESŐBE!!!!! mi meg azt hittük, hogy csak bemegyünk, megmutogatjuk nekik a boltokat, hogy merre vannak és amúgy várost nézünk, arról nem volt szó, hogy be is megyünk és minden boltba minimum fél órát fogunk eltölteni, kivéve az utolsót, ahol 1 óráig kóvályogtunk. Én akkor még nagyon beteg voltam, aznap voltam a legrosszabbul, de mondom leszek olyan udvarias, hogy elmegyek, bár megfordult a fejemben, hogy hazamegyek. Mikor végeztünk a 2 órás kóválygással, ki akartunk menni a Hoe-ra, mivel azért a boltokon kívül mást is lássanak a városból, de utána már azt a nyavalygást kicsit nehezen bírtam. Hazaértem utána és lefeküdtem aludni. Nem bántani akarom őket, hiszen az utóbbi időben az én stílusom kicsit "besötétült és komorabb lett" így én nem feltétlen értem meg az átlag viselkedési szokásokat, hogy miért jó céltalanul mászkálni boltról boltra. Én is szeretek vásárolni, nem csak nézelődni, ha van pénzem és új ruhákra meg kiegészítőkre, cipőkre akarom elkölteni, akkor órákig képes vagyok vásárolgatni, de a céltalan kóválygást nem szeretem. Nem szeretek semmit sem céltalanul cselekedni, persze azért néha jól esik és én is azt teszem, de általában nem. Nincs velük semmi baj, aranyosak, kedvesek, és jókat lehet velük beszélgetni, csak stílusban, természetben nem azok a fajta emberek, akikkel általában lógok....(igen,ti...) mondjuk Julival imádok vásárolni, meg Petrával is, talán még Eszterrel is :) mert nem húzzátok halálra az egészet és még a stílusaink is hasonlók, vagy legalább is tudjuk, hogy a másik mit szeret, kedvel és nem kötünk bele. Miután hazaértünk megnéztük a Mulant utána meg a Péket, egy zseniális film!!!!!Trailer!!!!  A vasárnap a black out, annyit tudunk, hogy Eszter tanult és az Eltakarító Nő volt este a TV- ben. Hétfőn nagy vitába keveredtünk az osztálytársainkkal a melegekről, amit facebook-on is leírtam yaoistába:  "(nem tok a szöveggel mit csinálni,ez ilyen, ha sokat vergődnék vele,talán meg tudnám csinálni, de lusta vagyok rá) ma nagyon kiakadtam az angol(portugál) osztálytársaimra!Empolyability- n a toleranciáról meg az előítéletekről beszélgettünk és az utolsó egy órában szóba került a LGBT ( Lesbian, Gay, Bisexual, Transexual) Csoportokba osztottak minket, hogy megbeszéljük, h kinek mi a véleménye róluk. Én egész jó csapatba kerültem, ott senkinek nem volt különösebb baja velük, de Eszter, már nem volt ilyen szerencsés. Az a csoport, amiben ő volt a drága portugál osztálytársunk, akinek nem mellesleg úgy kell ejteni a nevét, mint a yuri-t, mondta,h neki az unokabátyja meleg, és,h nincs is vele semmi baja, de amúgy az összes többi meleg a társadalom szégyene és rossz példát mutatnak. A másik kedves haverja a harmadik csoportból, azt monda rájuk,h alien-ek, meg,h fél tőlük, meg undorítóak és visszataszítóak meg abnormálisak...én így ba*meg, te sem tanultál genetikát hülye gyerek! (persze nem mindegyik meleg a genetika miatt az) de akkor is. Ebben az a vicces, h mikor látták Eszter I ♥ yaoi-s kitűzőjét (amit azóta levett, én meg azóta felraktam az enyémet) ők voltak a legjobban kíváncsiak arra, h mit jelent. A véleményük a melegekről: h örökké szoros, testre simulós cuccban járnak, meg picsásan járnak az utcán meg picsásan beszélnek. Én mondom, lehet, h van is olyan ismerősöd, aki meleg és nem is tudsz róla, mert első ránézésre teljesen "normálisnak" néz ki. Meg,h a lányok tök jóban vannak a meleg pasikkal, meg szeretik ha van meleg haverjuk, mert biztos ad neki divattippeket. Megkérdezte, h a lányok miért szeretnek a melegekkel haverkodni, én mondom azért, mert ők nem olyan bunkók, mint itt egyesek, meg tapintatosabbak és megértőbbek a másságuk miatt, mert ilyen idióták elítélik őket jobban megérik az embereket, akik hasonló cipőben járnak. Asszem ezek után lesz majd pár kérdésük hozzánk hnap, de nem érdekel én akkor is kiállok a melegekért és yaoi 4ever ♥♥♥ Bocsánat a kisregényért, csak valahova ezt le kellett írnom, és azt gondoltam, h itt van a legjobb hely rá :)"   azt hiszem ezzel mindent elmondtam. Kedden infón össze kellett álítani, hogy hova mennénk álom nyaralásra, ha kapnánk pénzt rá és bárhova a világon elmehetnénk és mindent ők állnának és mit csinálnánk a nyaraláson. A mi választásunk természetesen Tokyo volt.Utána megint mentünk színjátszóra ami még jobb volt, mint a múltkor és már szinte alig volt olyan dolog, amit nem értettem volna. Szerdán visszatértünk meleg témára és az volt a feladatunk, hogy volt két levél egy meleg sráctól és egy lánytól a srác öngyilkos akar lenni, mert nem mondhatja el senkinek, a lány meg elmondta a legjobb barátnőjének aki meg szétkürtölte facebookon és, hogy mit írnánk nekik.Utána jött hozzánk egy rendőrbácsi és jól kitanított minket a késő esti bulibajárásról és az utcán való közlekedésről, hazajutásról. Csütörtökönsuliba matekon gumicukrokat számoltunk és utána megehettük :P azután mentünk zumbára és megint elkéstünk, utána bementünk az egyetemi börzére és találtunk csomó jó és biztató dolgot, meg megnéztük Jultsu- nek az art universityt meg a mérnökit. Pénteken takarítottunk/tam Eszter főzött meg vasalt, mert szombaton jött hozzánk egy "csaj", akit a lengyel boltban ismertünk meg és elhívtuk beszélgetni. Előtte bent voltunk a városban, Eszter francia felmérőt írt mi meg Katóval mászkáltunk a városban és jártuk a turikat és az egyikben ráakadtam egy gyöngyszemre 10 fontért. Egy gyönyörű, szinte hibátlan (csak a cipzárja akad egy kicsit, de fel tudom úgy is venni, hogy kicipzároznám) Hell Bunny ruha!!!! A pántja kicsit hosszú, de amúgy mindenhol passzol, azt meg meg lehet oldani.A képek borzalmasak de itt van:

Ma vissza mentem érte mert szombaton nem hoztam el, és nagyon megijedtem, mert először nem találtam, de meglett és az eladónak elmagyaráztam, hogy miért száguldottam át a fél bolton és miért vagyok annyira oda ezért a ruháért. Szombaton még vásároltunk egy sort, az xs-es méret nagy rám, úgyhogy egyenlőre nem veszek új felsőket. Na és akkor most jön a feketeleves. 

FIGYELEM FELHÍVOM KEDVES OLVASÓIM FIGYELMÉT, HOGY A KÖVETKEZŐ SOROK A NYUGALOM MEGZAVARÁSÁRA ALKALMAS TARTALMAKAT TARTALMAZHATNAK ESETLEG FELDÜHÍTHETNEK EGYES OLVASÓKAT, DE EZ AZ ÉN VÉLEMÉNYEM ÉS ÍGY ÉRZEK MOST! A KÖVETKEZŐ SOROK ELOLVASÁSÁT AZ OLVASÓK DÖNTÉSÉRE BÍZOM, BÁR ERŐSEN AJÁNLOTT!

Sajnos elég depis hangulatban vagyok mostanában és ez a péntek estével tetőzött be. Ennek van egy kis előzménye is. Csütörtök éjjel konkrétan álomba zokogtam magam a következő kis "jelentéktelen" gondolatok miatt: (Lillától és Julitól előre elnézést kérek az obszcén szavak használatáért, Eszter pedig nem tartozik most bele a következő sorokba) Eléggé sz*r, hogy itt kint nincs senki akivel el tudnék menni valahova. Nincsenek olyan barátaink, akikkel jót nevethetnénk, olyan igazit, nincs, akikkel elmenjünk moziba, színházba, nincs SZÍNJÁTSZÓ, nem ülhetek be minden nap a suliba, ahol értik minden szavam, ahol pontosan ki tudom magam fejezni, nincs meg az osztályhangulat, nincsenek a közvetlen jó fej tanárok (itt is kedvesek meg minden, de akkor is na...) nincs a napi idegeskedés, hogy úr isten elkések, miből volt házi, miből felelünk, miből írunk dolgozatot. Nincs az, hogy reggelente elköszönök anyutól, este pedig, ha hazaér, nem várom az ajtóban, nem ölelhetem meg. Nincs az, hogy egy-egy hétvégén kiugrunk valamelyik nővéremhez, nem ölelhetem meg a srácokat, a nővéreimet. Nincs akikkel megbotránkoztassam az embereket az utcán, akik megértik amit érzek, amit gondolok, még ha néha ellenvéleményük, ellenérvük is van. Nincsenek itt azok az emberek, akiknek 10 méterről a nyakába ugorhatok és ő is viszont örül nekem, és a legrosszabb az, hogy nincs tovább, ilyen már nem is lesz. Hiszen ez az utolsó év, hogy kerek egészben együtt lehetett volna a banda, de mi nem vagyunk ott, és mire visszaérünk csak a hűlt helye lesz ezeknek az emlékeknek , mert Ti már nem lesztek ott. Mindenki elmegy az ország- világ másik felébe, és nem lesz ilyen többé. Minden jónak vége szakad egyszer, de ennek még nem most és itt kéne történnie. És fáj, borzasztóan FÁJ, hogy nem lehetek ott! Talán csak én ragaszkodom ennyire görcsösen hozzátok, talán Nektek fel sem tűnik a hiányom, a hiányunk. El sem tudjátok képzelni, hogy mennyire vártam a pénteket, még takarítani is boldogan takarítottam, mert tudtam, hogy fél óra múlva láthatlak és hallhatlak titeket, még ha egy kicsi képernyőn és egy halk hangszórón keresztül is, de láthatlak titeket. Leginkább Lillát vártam, vártuk, hisz vele még alig tudtunk beszélni, mióta kint vagyunk. Akkora örömmel és boldogsággal vártuk, hogy felvegyétek, akkora örömmel köszöntünk és azt vártuk, hogy majd ti is ekkora örömmel fogtok minket várni, fogadni, de sajnos nem így történt. A jó hangulatot és kedvet egyből agyonvágta az, hogy egy viszont örömteli köszönés helyett egy leordítást kaptunk, egy szia helyett, megkaptuk, hogy hangosak vagyunk és ne visítsunk és ezt pont egy olyan embertől akinek szintén problémái vannak a hangerejének kezelésével. Borzasztó rosszul esett és, még a válaszomba is belekötni való volt. Az már nem lepett meg. De az, hogy lelkesen mesélünk és nektek és odaadással és alig vártuk, hogy ezeket az élményeket elmondjuk többféle reakciókat kaptunk: NE BESZÉLJETEK EGYSZERRE MERT NEM ÉRTEK SEMMIT!!! (természetesen kiabálva, ránk förmedve), Miközben mi beszélünk titeket nem érdekelve elkezdtek egymással tök más témáról beszélni, majd mikor feltűnik, hogy elhallgattunk, akkor ez a bocsi, elismételnéd? nem, nem ismételném el, mert nem vetted a fáradságot, hogy szólj, hogy most várjatok egy percet, mert szeretnénk váltani pár szót egymással. Így önhibád, hogy nem hallottad. Ha ti meséltetek vagy épp a megbeszélnivalóról volt szó és esetleg lett volna egy közbeszólásunk, megjegyzésünk, le lettünk üvöltve, hogy ne beszéljünk veletek párhuzamosan, mert nem értitek, úgy gondolom, ezt szebben is lehetett volna mondani a szintén leordítás helyett, és nem mellesleg, ha hallod, hogy közbeszólunk, mi lenne, ha megállnál és meghallgatnál, nem csak mondanád és mondanád, mert lehet, hogy az éppen abban a pillanatban lett volna fontos és lényeges. Majd az utolsó és legzavaróbb és legrosszabbul esett verzió, hogy lelkesen mesélünk, de te döglesz a kikúrt facebook előtt,mintha azt nem tudnád otthon is és nézegeted a kibaszott doctor who-s képeket és le se szarsz, és mikor várnánk a reakció, és nincs, és szólunk egyszer és szólunk még egyszer és szólunk harmadjára, akkor ez a Ja mi? Bocs, nem figyeltem. Majd utána megint megy a pukkadás, hogy egy - perces storynak nem kezdünk neki újból. Ez esett a legrosszabbul. Itt vagyunk 2600 km-re végre beszélhetünk, hallhatjuk a hangodat, de annak a csodás verzióját, amikor kiabálsz és ráförmedsz. Mi kérünk elnézést, hogy mertünk örülni és mesélni, legközelebb nem tesszük, majd mindent megtudtok a blogból, amit meg kifelejtek belőle, de esetleg még érdekes lett volna, akkor így jártatok. Na és persze mikor mi játszottuk el a ja, bocs nem figyeltem-et (bár így utólag belátom,hogy nem a megfelelő emberrel, tőle így utólag is elnézést kérek) akkor meg mi voltunk a bunkó paraszt tapló állatok. Rosszul esett mikor a megérkezett a két még szintén várt ember, és nem szólhattunk hozzá, mert maradjunk csöndben, mert most nagyon fontos conos megbeszélés van és egy sziát sem dob nekünk az illető, fel sem veszi, mikor megdicsérjük, és el sem köszön.... az rosszul esik. Igen,KIBASZOTT SZARUL! Majd a lényeget, amiért összegyűltünk, 5 percben meg tudtuk beszélni, elmondjátok az elején, akkor mindezt a tortúrát, nem kellett volna végigszenvedni olyan hülyeségeken ordibálva és kiakadva, mint, hogy Eszter miért nem szereti a Gyűrűk Urát és egyebek. Én elhiszem, hogy fáradtak vagytok, elhiszem, hogy rengeteg dolgotok van. De Julitól például nagyon rosszul esett az elmúlt egy hónap. Ezt nem kezdem újból, mert már elmondtam neki ezeket, remélem belátta. Ilyenkor érzem azt, hogy mi onnan a ti részetekről kurvára nem is hiányzunk, eszetekbe se jutunk, le vagyunk rendezve pár videóval és azokkal legyünk boldogok, mert az a rengeteg új ember, akik a helyünkre jöttek, azok tökéletesen tudnak minket helyettesíteni. A legnagyobb meglepetést mégis Fürcht okozta. Ő az, akit a legrövidebb ideje ismerek, akivel még nincs annyira közvetlen kapcsolatom, mint veletek, mégis ő volt az, aki ez után a kaotikus beszélgetés után három órán át vigasztalt és meghallgatott és próbált megnyugtatni, és ez nagyon jól esett, ott zokogtam neki fél órát, de a végén megnevettetett, elmondhattam neki mindent mert végighallgatott és nem üvöltött re és kíváncsi volt ránk. Egy ilyen beszélgetést vártam volna tőletek is a lényeges és fontos megbeszélni valónk mellett. De csak rövid, pár mondatos válaszokat kaptunk. Köszönjük! És igen, ez most szemrehányás. Kivételesen.És nagyon rosszul esik, hogy mindezt olyan emberektől kaptam, kaptuk meg, akiktől ezt sosem vártam volna. Péntek óta sírok ezen, akárhányszor az eszembe jut. Sajnos ez most részben a ti hibátok, de belátom én is ott hibáztam, hogy többetekkel akartam egyszerre beszélni. Ismerhetnélek már benneteket annyira, hogy tudhattam volna, hogy ez nem fog menni. Azt hiszem ennyi és kiadtam magamból. Remélem nem fogtok ezért majd megenni, de jelen pillanatban és így érzek és Eszternek is rosszul esett mindez. Azért puszillak titeket, meg szeretlek, bár ez most sajnos nem jön tisztán, egy kicsit zavaros most a dolog. Ne vegyétek támadásnak, csak kérlek nézzetek egy kicsit magatokba. Mi sem lábat lógatni vagyunk itt. Most már megyek, mert már mindenki alszik és holnap testet írunk és nem fogok tudni felkelni. Sziasztok, jó éjszakát, nekem ezek után valószínű kicsit forgolódós lesz. Az élet itt sem csupa móka és kacagás és örökös sun shine, főleg, mert itt folyton esik az eső, bár közben süt a nap és szép nagy szivárványok vannak, de koboldaranyat még nem találtunk :) most már tényleg megyek sziasztok.