Elmaradtam a jelentésekkel...BOCSÁNAAAAAT!!!!

Már több,mint 3 hete nem írtam. Remélem feltűnt, ha nem akkor meg remélem megúsztam, bár akkor épp most buktattam le magam...ááááá.... na mindegy, meg a gépem is betegeskedik mostanában, de úgy tűnik, hogy kezd kigyógyulni. Na és akkor most Mici Mackó gondolj, gondolj, gondolj és szedj össze minden érdekeset, ami veled történt, de annyi minden történt, hogy azt se tudjam, hogy hol kezdjem, na jó talán az elején...Múúúlthééét...hééétfő?... vagy talán az az előtti hétvége???váááá nem tudom!!!! na kicsit visszaolvastam és rájöttem, hogy az utolsó bejegyzést a suliból írtam. Tessék ez után a bejegyzés után is lejjebb görgetni és szétnézni, mert szerintem az előző kettő nem igazán jutott el hozzátok, sőt talán még az az előtti sem. Tartottunk egy búcsúbulit egy ismerősnek a magyar baráti körből, ahova jöttek az "új" magyarok is. Tök jó volt, másnap még átmentünk segíteni vagy valami olyasmi. Hétfő a szokásos volt , de jött a kedd.Milyen volt színjátszó? Nagyon jó, szét lettek osztva a különböző szövegek és arra kellett egy jelenetet felépíteni és tök jók lettek. Szerdán a cirkuszosdi nagyon tetszett, tök izgi volt és tökre örültem, amikor sikerült megcsinálni a feladatokat. Közben csináltunk egy gyors videóüzeneten Szabinának, hogy felköszöntsük, de utána szállt el a gépem így esélytelen volt el juttatni meg utána tudtunk skypeon beszélni. De így utólag is itt a vidi:

Csütörtökön zumbáztunk egyet és megismerkedtünk egy vietnámi csajjal, nagyon aranyos. Hazafelé volt egy csodás naplementénk itt is van róla néhány kép:

Elefánt!!!

Szívecske!!!

Hogy a következő héten mik is történtek pontosan arra nem emlékszem. Kedden összeraktuk a nyitó jelenetet színjátszón és tök jó lett, nekem nagyon tetszik. Szerdán megint cirkuszoztunk, utána a suli kis színházában megnéztünk egy előadást, aminek az volt a címe, hogy ölelés (de nem a hug, valami más asszem indiai szó, mert az egész ilyen idiai stílusban játszódott). A tetszése az so- so. Voltak jó részei, de voltak amik egyáltalán nem tetszettek.
Péntekre meghívást kaptunk mi meg a bahraini osztálytársnőnk a romániai osztálytársnőnktől ebédre. Ott volt a 20 éves lánya is és jól beettünk magyar ízvilághoz hasonló kajákból, nagyon finoman főz. A másik osztálytársunk hozott egy kis kóstolót az ő hazai ízeikből, nyárson volt hagyma paprika, paradicsom és koktél rák. Beszélgettünk rengeteget meg bemutatták nekünk, hogy milyen kifejezéseket meg magyar dalokat tudnak, mert az osztálytársunk anyukája és nagymamája még nagyon szépen beszél magyarul( bár ők törzsgyökeres erdélyi románok) de ő már nem tanulta meg de sok magyar barátja van így megért részleteket, a lányának pedig magyar barátja van. Utána bementünk a városba és sötétedésig csináltunk rengeteg képet és a lány nagyon aranyos, pörög ezerrel mint egy duracell nyuszi :) . Szombaton így utólag el is lehet árulni a gangam style-t forgattuk Petrának. Bent a városban még csak ránk se néztek az emberek, nem is keltettünk vele feltűnést, senkit nem érdekelt. Elhívtuk a másik magyar lányt, ő nagyon aranyos és normális. Másnap Ildikó jött vacsira és rántott sajt meg gomba volt meg hozzá rizs, nagyon jól sikerült, tök jól laktunk.Hétfőtől kezdődött a half term, ami egybe esett az otthoni őszi szünettel. Aznap befejeztük a forgatást és még aznap este összevágtam a vidit...este, hajnali 2- ig. Másnap, kedden mentem először dolgozni nagyon "korán", mert az még/ már nekünk korán van, mert itt tökre átszoktunk, keltem emiatt, negyed 8- kor. A meló nem volt annyira vészes. Utána be kellett mennünk még a városba heti bérletet venni, aztán vettem pár felsőt, hazamentünk majd úgy indultunk vissza, hogy a vietnámi lánnyal a megbeszélt időre mindennel kész legyünk, meg vonatjegyet meg feladni postán meg minden. Időben végeztünk, de a lány késett mi meg nagyon fáztunk, ezért bementünk a közeli kávézóba és leültünk egy nagy bögre teára, és közben befutott a lány is. Nagyon jót beszélgettünk meg teáztunk, aztán mindenki hazabattyogott. Szerdán, halloween napján mentünk egyet moziba, a Hotel Transilvania- t akartuk megnézni, de nem volt rá már csak 2 jegy, mi meg négyen voltunk, így beültünk a Madagascar 3- ra. Másodjára is nagyon tetszett, de a moziterem csapni való. Túl nagy, de a vetítővászon nem nagyobb mint a miénk, csak a terem, nem ülhetsz hátul középre mert az VIP és sokkal többe kerül, de közbe szinte teljesen üres. Nem tetszik az itteni moziterem... Utána mentünk egy halloweeni party- ra és odafele jó sokat is keringtünk, de végül csak odataláltunk. Hát nem az fogadott minket amire vártunk, de volt egy csapat science- fiction rajongó meg pár anime-os is. Eleinte nem nagyon vettünk részt a dolgokban de a végén mi is zombie kockáztunk meg kártyáztunk egyet. Hazaértünk olyan fél 12 körül és Kató mondta, hogy ő még ki szeretné faragni a halloweeni tököt. Az is meglett és ilyen lett:

                                     

Így nézett ki az utcáról:

Csütörtökön vendégül láttuk a bahraini osztálytársnőnket és az unokahúgát. Csináltunk nekik hortobágyi palacsintát szigorúan hús nélkül, gombapörivel és nagyon fonom lett, utána még desszertnek ettünk rendes nutellás palit is, meg ők is hoztak ennivalót meg desszertet is. Utána mentünk korizni, ami nagyon jó volt, de csak a társaság miatt. Maga a pálya egyszerűen katasztrófa volt, ilyen hülye s alakja van és tiszta víz volt az egész, de ettől függetlenül nagyon élveztük. Pénteken meghívást kaptunk a vietnámi lányhoz vacsira, főzött egy tradicionális vietnámi levest, ami nem leves, de annak hívják. Az a lényege, hogy megfőzik, de annyira telerakják rizzsel és annyira szétfőzik benne, hogy egy ilyen pépes, ragadós massza lesz belőle. Rakott bele különböző halakat, tonhalat meg lazac meg koktél rákok. Én nagyon megijedtem, mert ugye nem szeretem a halat és mégis mit fogok csinálni, de végül nagyon ízlett így arra a megállapításra jutottam, hogy csak az édesvízi halat nem szeretem. Neki is vittünk egy kis palacsintát desszertnek, megint jó sokáig beszélgettünk, és elég későn értünk csak haza. Szombaton mentünk egy másik Ildikóhoz, akivel a lengyel boltban találkoztunk és nagyon jó volt és nagyon tünemény édes és zabálni való kislánya van. Ő is palacsintával kínált minket :) . Ott vagyunk nála, el babázgatunk, el beszélgetünk egyszer csak dörög egy nagyot az ég, ami erre elég ritka, mivel mindenki tudja, hogy a hideg és a meleg levegő találkozásának az eredménye (nagy vonalakban) de ez itt szinte sosem fordul elő, mivel az átlag hőmérséklet is elég alacsony. A dörgés után halljuk, hogy elkezd szakadni az eső, de borzasztó nagy erővel és hanggal csapódnak a cseppek. Egyszer csak halljuk, hogy valami zörög a kéményben és borsónyi jégdarabok kezdtek el bepotyogni a kandallón át a szobába. El is kerekedett a szemünk, hogy mi a franc, itt jég, kinézünk az ablakon meg kimegyünk az utcára és ez a látvány fogadott minket:

 Ez a kocsi tetőablaka:

nagyon durva volt.Vasárnap találkoztunk volna ismét a román osztálytársunk lányával, de végül egyikőnk sem ért rá, mert nekünk át kellett mennünk segíteni Ildikóhoz (aki vacsizni volt nálunk) és végül egy tök faszájos kis műhelyasztalt raktunk össze meg a lány sem ért rá. Tök sokat beszélgettünk Ildikóval meg tök jót kutyiztunk. Ismét viszonylag későn értünk haza, de sikerült időben lefeküdnünk. A gond csak az volt, hogy egyikőnk sem bírt elaludni és én olyan fél 2- ig szenvedhettem, mire végre sikerült. Ma a suliban a világ legrosszabb munkáiról volt szó, én poénból belöktem, hogy undertaker és tök komolyan vette a tanár és felkerült a táblára is. Utána olyan állás hirdetéseket olvastunk, amiben nagyon nagy bakikat írtak bele például, hogy 18 éves felszolgáló lányt keresünk 20 éves tapasztalattal, meg ilyenek. Aztán az volt a feladat, hogy válasszunk akkor egyet a legrosszabb munkák közül amiket felsoroltunk és írjunk hozzá egy hirdetést, de olyat, amire senki nem mondana nemet, mert  olyan esetleg a fizetés, vagy az egyéb juttatások, hogy nem mondana nemet rá senki. Én persze egy undertakert kerestem, és meg is kellett designeolni a kinézetét, hogy figyelem felkeltő legyen. Én megoldottam, a WANTED feliratot bekereteztem, a keret sarka kapott egy kalapot bekereteztem duplán a szöveget és a másik üres sarkába rajzoltam egy undertaker- t vagy legalább is egy 3 másodperc alatt összedobott undertakerhez hasonló valamit, íme, a szöveget nem figyelni, nem lényeg meg nem is helyes, csak összedobtam valamit:

Ma este lesz a Bonfire Night ami valami nagy ünnepük, mert egy fazon fel akarta robbantani a parlamentet, de valaki elárulta és így meghiúsult a merénylet és aztán elégették a pasast máglyán. Ez egész pontosan 1606-ban történt. Azóta minden évben az iskolák csinálnak egy bábut annak a pasasnak a mintájára (nem emlékszem a nevére) és a polgármester vagy ki a franc kiválaszt közülük egyet és az égetik el a Hoe- n rakott óriási máglyán. Utána van egy nagy tűzijáték és mindenki mehet a dolgára. Ilyenkor november 5- e környékén már mindenki hordja a pipacsát, 4-étől kezdve már a TV bemondók is, mert ennek a napnak a pipacs a jelképe, hasonló a mi kokárdánkhoz március 15-én, de mi azt csak egy napig viseljük. Hazafelé a buszon szakadtam Eszter hülyeségén többek között azért, mert hosszú és bonyodalmas magyarázatot adott arról, hogy ő miért nem troll, egyik magyarázat mert ő nem nagy büdös és szőrös és még nem dugott varázspálcát az orrába ( kész, totális KO, szakad a röhögéstől és potyognak a könnyei, nem kap levegőt és kalimpál mint egy retardált fóka) Amúgy Eszter kezd rászoktatni a J- Rockerségre meg fickeket olvasok és van egy nagyon jó, figyelem yaoi, de nem a durva fajta, de nagyon jó ajánlom mindenkinek, még annak is aki nem yaoista, vagy nem ismeri a szereplőket, szerintem zseniális a címe: Óvakodj a Hörpétől! a folytatása pedig ami még nincs befejezve az EurotriP. Imádom, zseniális, tessék beírni a google keresőbe, hogy rising sun- óvakodj a hörpétől és az első találat. Azért írom ennyire bonyolultan, mert nem linkelhetek. De zseniális nesze nektek egy kép is a hörpéről, ez a jelenet még benne is van:

 Szóval ma tűzijátékot meg máglyát bámulunk, aztán holnap megint melóval kezdek és utána suli meg színjátszó, amire szöveget is kéne tanulni, amit még eddig nem tettem.

Még itt egy rakat elmaradt kép meg vidi, amit már hónapok óta ígérgetek:

Az egyik darab a színházban:

Egy gyors kilátás a buszból:

Színjátszó épületéből a kilátás na meg a belátás:

És a pózerkodás:

Ez a rajz a depis időszakom alatt készült, de már vége!!!

Na Lilsu kinek van Euphie-s haja, na kinek?

Cukorbogár Diácska alszik, elfáradt a nagy asztal készítésben, tüncibogár:

 Katót hoztuk haza kick box- ról és nindzsa lettem, na láttok valahol?

 Vendégségben a vietnámi lánynál, Eszter beleszeret a kiskanálba:

És még egy rakat nektek készült vidi az akváriumból meg színjátszó utánról (csak nem tudom elindítani és a kis kép meg borzalmas, úgyhogy nem tudom, hogy melyik melyik):

Ők talán a színjátszó utániak:

Mar megint, az a nyamvadt billentyuzet!!!!

Itt doglunk suliban es konkretan nem csinalunk semmit, ilyen meg nem volt, mindig volt eddig valami feledatunk. Nem lehet facebookozni igy a conos kepekre google-ban kerestem ra es egyszer csak a talalatok kozt meglattam a szivarvanyos tortankat meg Alice-t es Russia-t es ujra elolvastam Alicenek azt a blogbejegyzeset amiben benne volt a bucsubuli es tokre meghatodtam, itt nezegettuk a kepeket rola Eszterrel es nosztalgiaztunk es annzira jo volt visszaolvasni es annyira hianyoztok. Az a nyomorult billentyuzet, hogy feltetlen fel kellett a hulye angoloknak cserelni a z es az y helyet es orokke felre akarok nyomni....AAAAAA.....es nincs ekezet es ez is idegesit. Majd megyunk botcha-zni meg cirkuszosdit jatszani, diabolozni meg tanyert porgetni meg zsonglorkodni, mert a teniszpalya uszik a vizben es inkabb hasonlit medencere. Az hiszem, hogy most egyenlore ennyi, majd meg este megirom, hogy milyen volt es, hogy milyen volt a tegnap esti szinjatszo :)  Szasztok!!!

Jó kedv?? O.o

Valamiért most indokolatlanul jó kedvem van, talán azért, mert kiadtam magamból, ami nyomta a lelkem és találtam most egy nagyon ide illő képet:  http://6perc.com/kep.php?id=1089&ref=nf  . Ma a suli tűrhető volt, utána bementünk a hmv-be ( egy műszaki bolt, CD-k, DVD-k játékok meg egy- két telefon meg egyedi póló van ott) mert Eszter látott egy postot face-en ami a hmv- be készült kép egy rakat The GazettE CD- ről, és menjünk már be megnézni, hogy ebben van-e. Nem volt, így átmentünk az anime-okhoz szétnézni a mostani felhozatalban. Nézelődünk, nézelődünk és egyszer csak oda vetődik mellénk két srác, az egyik nem is volt olyan rossz és úgy kényelmesen elnézelődnek ők is mellettünk. Ráuntunk, megbeszéltük, hogy átmegyünk a könyvesboltba, megnézzük, hogy tegnap óta történt- e valami változás mangák terén ( természetesen nem, de nem volt még kedvünk haza menni), erre nézelődünk- nézelődünk és a két srác ismét csak ott nézelődnek mellettünk a mangáknál. Fankodtunk egy kicsit, meg bosszankodtunk, hogy a yaoi-k le vannak fóliázva, amelyik meg nem, az meg langyos limonádé. Ráuntunk, ki mentünk a Drake Circus- ből át egy másik könyvesboltba, hogy hátha ott nagyobb a választék. Hát igen, egy polc helyett, kettő volt....Juli van Chobits második könyv, nem tom, hogy hány kötet egybe, de van vagy 6 centi vastag, de valami baromi drága, fontban nem volt rajta csak dollárban, 27,8...asszem. Ismételten csak nézelődünk, mire egyszer csak Eszter a hátunk mögé néz, és jé, kik ülnek mögöttünk a kanapén, hát persze, hogy megint az a két srác. Kicsit kezdett frusztráló lenni a dolog, már nem valószínű, hogy csak véletlenül jöttek mindig abba a boltba, amibe mi...nem tom. Végül elmentünk és felszálltunk az első buszra, ami hazafelé ment, és most itthon vagyunk, majd elkísérjük Katót edzésre és ott is kicsit körbenézünk pasiügyben :P Ezt most fontosnak tartottam leírni, igen, de végre nem érzem magam olyan nyomorultul és depisen mint az előző napokban és hetekben. Tök jókat beszélgettünk ma osztálytársainkkal és tök jó nap volt és remélem a folytatás is jó lesz :)            Asszem, hogy mára ennyi, sziasztok, puszilok mindenkit, jó tanulást meg minden, majd egy kicsit az is ránk férne mert még be kell fejeznünk az álomnyaralásunkat Tokyóról :P PUSZIIII ÉS NAGY HUG MINDENKINEK!!!!!

Hideg is meleg is

Ismételten rég írtam. Ezért bocsánat is. Erre a bejegyzésre két napja készülök. Most jutottam el odáig, hogy nekiüljek, kicsit össze kellett hozzá szednem a gondolataim, bár még mindig nem tudom, hogy a komolyabb témával kezdjem, vagy a könnyedebbel. Lehet, hogy inkább a könnyebbel, hisz ha a nehezebbel kezdeném, akkor amik utána következnének elvesznének. Jaj de körülményesen fogok bele... Tehát, múlthét: kedden elmentünk az első itteni színjátszónkra. Tök jó, ingyen van az egész, és taxival visznek ki minket a stúdióba, megtartják az órát, utána megkajáltatnak minket és egyesével mindenkit hazavisznek taxival. A foglalkozás 7- kor kezdődik és 9-ig tart. Már egy csomó új módszert tanultunk, amiket majd szeretnénk nektek is megtanítani. A darab amit majd előadunk a trójai háború után történteket meséli el. Az első órán csak kapkodtam a fejem, hogy most tulajdonképpen miről is van szó, de ettől függetlenül nagyon élveztem. Szerdán, anyu szülinapján elmentünk a Life Centre- be ami valami 2 milliárd nem tom hány millióból fontból épült és hiper- szuper meg minden csak méreg drága. Gyorsan titokban mindenki aláírta meg aki akart írt egy pár soros köszöntést az egyik osztálytársunknak, akinek szintén az nap volt a szülinapja és utána az épület előtt felköszöntöttük meg elénekeltük neki a happy birthday-t, mire elkezdett szakadni az eső. Már előtte is esett, de persze pont akkor kezdett el esni mikor elindultunk volna haza. Az én esernyőmet lenyúlta egyik osztálytársam, révén, hogy én be tudok húzódni Eszter mellé, ők meg ketten had menjenek az én esernyőmmel. Természetesen, hogy cukkoljam őket, hogy milyen cuki és romantikus egy esernyő alatt sétálni a másikkal, odaadtam, én viszont bőrig áztam, mert akkor már úgy is mindegy volt, mert előtte már összetört az esernyőm és semmit sem védett. Aztán elindultunk a buszhoz, ami közben épp jött és futnunk kellett rá így még jobban szétáztunk. Felszállunk a buszra, ami volt olyan kedves és megvárt (mert az angol sofőrök udvariasak, ellentétben a magyarokkal) és mindenki ül csont szárazon tökéletes hajjal és sminkkel mi meg szétázott fejjel csöpögő ruhákban feltrappoltunk a buszra, természetesen mindenki minket nézett, ahogy végigcsörtettünk az ülések között. A busz út alatt természetesen elállt az eső, de abban a pillanatban, hogy leszálltunk újra eleredt. Csütörtökön nem emlékszem semmi érdekesre, ja de, ettünk tortát az előző napi szülinaposunkra, és elkéstünk zumbáról, mert hülyén járnak a buszok, . Pénteken suli után felhívtuk az egyik ismerősünk, hogy át mehetünk-e kutyát sétáltatni, meg, hogy tönkre ment a táskám cipzárja, és, hogy meg tudná- e csinálni. Mondta, hogy oké, de van vele még két nagyjából velünk egy idős lány és ők is jönnek. Mondtuk oké. Tök jót sétáltunk, meg minden, megbeszéltük, hogy szombaton találkozunk, de ami aznap fogadott, hát leesett az állam. Vártuk őket  a megbeszélt helyen, nem is beszélve arról, hogy késtek, de ahogy megjelentek.....ki kenve, ki fenve (jó nem azért,rajtunk is volt smink, de ez a vörös rúzs meg magassarkú csizma városnézésre....) Mondja az egyik, hogy ő csak magassarkút hozott Angliába....A MINDENNAPOS ESŐBE!!!!! mi meg azt hittük, hogy csak bemegyünk, megmutogatjuk nekik a boltokat, hogy merre vannak és amúgy várost nézünk, arról nem volt szó, hogy be is megyünk és minden boltba minimum fél órát fogunk eltölteni, kivéve az utolsót, ahol 1 óráig kóvályogtunk. Én akkor még nagyon beteg voltam, aznap voltam a legrosszabbul, de mondom leszek olyan udvarias, hogy elmegyek, bár megfordult a fejemben, hogy hazamegyek. Mikor végeztünk a 2 órás kóválygással, ki akartunk menni a Hoe-ra, mivel azért a boltokon kívül mást is lássanak a városból, de utána már azt a nyavalygást kicsit nehezen bírtam. Hazaértem utána és lefeküdtem aludni. Nem bántani akarom őket, hiszen az utóbbi időben az én stílusom kicsit "besötétült és komorabb lett" így én nem feltétlen értem meg az átlag viselkedési szokásokat, hogy miért jó céltalanul mászkálni boltról boltra. Én is szeretek vásárolni, nem csak nézelődni, ha van pénzem és új ruhákra meg kiegészítőkre, cipőkre akarom elkölteni, akkor órákig képes vagyok vásárolgatni, de a céltalan kóválygást nem szeretem. Nem szeretek semmit sem céltalanul cselekedni, persze azért néha jól esik és én is azt teszem, de általában nem. Nincs velük semmi baj, aranyosak, kedvesek, és jókat lehet velük beszélgetni, csak stílusban, természetben nem azok a fajta emberek, akikkel általában lógok....(igen,ti...) mondjuk Julival imádok vásárolni, meg Petrával is, talán még Eszterrel is :) mert nem húzzátok halálra az egészet és még a stílusaink is hasonlók, vagy legalább is tudjuk, hogy a másik mit szeret, kedvel és nem kötünk bele. Miután hazaértünk megnéztük a Mulant utána meg a Péket, egy zseniális film!!!!!Trailer!!!!  A vasárnap a black out, annyit tudunk, hogy Eszter tanult és az Eltakarító Nő volt este a TV- ben. Hétfőn nagy vitába keveredtünk az osztálytársainkkal a melegekről, amit facebook-on is leírtam yaoistába:  "(nem tok a szöveggel mit csinálni,ez ilyen, ha sokat vergődnék vele,talán meg tudnám csinálni, de lusta vagyok rá) ma nagyon kiakadtam az angol(portugál) osztálytársaimra!Empolyability- n a toleranciáról meg az előítéletekről beszélgettünk és az utolsó egy órában szóba került a LGBT ( Lesbian, Gay, Bisexual, Transexual) Csoportokba osztottak minket, hogy megbeszéljük, h kinek mi a véleménye róluk. Én egész jó csapatba kerültem, ott senkinek nem volt különösebb baja velük, de Eszter, már nem volt ilyen szerencsés. Az a csoport, amiben ő volt a drága portugál osztálytársunk, akinek nem mellesleg úgy kell ejteni a nevét, mint a yuri-t, mondta,h neki az unokabátyja meleg, és,h nincs is vele semmi baja, de amúgy az összes többi meleg a társadalom szégyene és rossz példát mutatnak. A másik kedves haverja a harmadik csoportból, azt monda rájuk,h alien-ek, meg,h fél tőlük, meg undorítóak és visszataszítóak meg abnormálisak...én így ba*meg, te sem tanultál genetikát hülye gyerek! (persze nem mindegyik meleg a genetika miatt az) de akkor is. Ebben az a vicces, h mikor látták Eszter I ♥ yaoi-s kitűzőjét (amit azóta levett, én meg azóta felraktam az enyémet) ők voltak a legjobban kíváncsiak arra, h mit jelent. A véleményük a melegekről: h örökké szoros, testre simulós cuccban járnak, meg picsásan járnak az utcán meg picsásan beszélnek. Én mondom, lehet, h van is olyan ismerősöd, aki meleg és nem is tudsz róla, mert első ránézésre teljesen "normálisnak" néz ki. Meg,h a lányok tök jóban vannak a meleg pasikkal, meg szeretik ha van meleg haverjuk, mert biztos ad neki divattippeket. Megkérdezte, h a lányok miért szeretnek a melegekkel haverkodni, én mondom azért, mert ők nem olyan bunkók, mint itt egyesek, meg tapintatosabbak és megértőbbek a másságuk miatt, mert ilyen idióták elítélik őket jobban megérik az embereket, akik hasonló cipőben járnak. Asszem ezek után lesz majd pár kérdésük hozzánk hnap, de nem érdekel én akkor is kiállok a melegekért és yaoi 4ever ♥♥♥ Bocsánat a kisregényért, csak valahova ezt le kellett írnom, és azt gondoltam, h itt van a legjobb hely rá :)"   azt hiszem ezzel mindent elmondtam. Kedden infón össze kellett álítani, hogy hova mennénk álom nyaralásra, ha kapnánk pénzt rá és bárhova a világon elmehetnénk és mindent ők állnának és mit csinálnánk a nyaraláson. A mi választásunk természetesen Tokyo volt.Utána megint mentünk színjátszóra ami még jobb volt, mint a múltkor és már szinte alig volt olyan dolog, amit nem értettem volna. Szerdán visszatértünk meleg témára és az volt a feladatunk, hogy volt két levél egy meleg sráctól és egy lánytól a srác öngyilkos akar lenni, mert nem mondhatja el senkinek, a lány meg elmondta a legjobb barátnőjének aki meg szétkürtölte facebookon és, hogy mit írnánk nekik.Utána jött hozzánk egy rendőrbácsi és jól kitanított minket a késő esti bulibajárásról és az utcán való közlekedésről, hazajutásról. Csütörtökönsuliba matekon gumicukrokat számoltunk és utána megehettük :P azután mentünk zumbára és megint elkéstünk, utána bementünk az egyetemi börzére és találtunk csomó jó és biztató dolgot, meg megnéztük Jultsu- nek az art universityt meg a mérnökit. Pénteken takarítottunk/tam Eszter főzött meg vasalt, mert szombaton jött hozzánk egy "csaj", akit a lengyel boltban ismertünk meg és elhívtuk beszélgetni. Előtte bent voltunk a városban, Eszter francia felmérőt írt mi meg Katóval mászkáltunk a városban és jártuk a turikat és az egyikben ráakadtam egy gyöngyszemre 10 fontért. Egy gyönyörű, szinte hibátlan (csak a cipzárja akad egy kicsit, de fel tudom úgy is venni, hogy kicipzároznám) Hell Bunny ruha!!!! A pántja kicsit hosszú, de amúgy mindenhol passzol, azt meg meg lehet oldani.A képek borzalmasak de itt van:

Ma vissza mentem érte mert szombaton nem hoztam el, és nagyon megijedtem, mert először nem találtam, de meglett és az eladónak elmagyaráztam, hogy miért száguldottam át a fél bolton és miért vagyok annyira oda ezért a ruháért. Szombaton még vásároltunk egy sort, az xs-es méret nagy rám, úgyhogy egyenlőre nem veszek új felsőket. Na és akkor most jön a feketeleves. 

FIGYELEM FELHÍVOM KEDVES OLVASÓIM FIGYELMÉT, HOGY A KÖVETKEZŐ SOROK A NYUGALOM MEGZAVARÁSÁRA ALKALMAS TARTALMAKAT TARTALMAZHATNAK ESETLEG FELDÜHÍTHETNEK EGYES OLVASÓKAT, DE EZ AZ ÉN VÉLEMÉNYEM ÉS ÍGY ÉRZEK MOST! A KÖVETKEZŐ SOROK ELOLVASÁSÁT AZ OLVASÓK DÖNTÉSÉRE BÍZOM, BÁR ERŐSEN AJÁNLOTT!

Sajnos elég depis hangulatban vagyok mostanában és ez a péntek estével tetőzött be. Ennek van egy kis előzménye is. Csütörtök éjjel konkrétan álomba zokogtam magam a következő kis "jelentéktelen" gondolatok miatt: (Lillától és Julitól előre elnézést kérek az obszcén szavak használatáért, Eszter pedig nem tartozik most bele a következő sorokba) Eléggé sz*r, hogy itt kint nincs senki akivel el tudnék menni valahova. Nincsenek olyan barátaink, akikkel jót nevethetnénk, olyan igazit, nincs, akikkel elmenjünk moziba, színházba, nincs SZÍNJÁTSZÓ, nem ülhetek be minden nap a suliba, ahol értik minden szavam, ahol pontosan ki tudom magam fejezni, nincs meg az osztályhangulat, nincsenek a közvetlen jó fej tanárok (itt is kedvesek meg minden, de akkor is na...) nincs a napi idegeskedés, hogy úr isten elkések, miből volt házi, miből felelünk, miből írunk dolgozatot. Nincs az, hogy reggelente elköszönök anyutól, este pedig, ha hazaér, nem várom az ajtóban, nem ölelhetem meg. Nincs az, hogy egy-egy hétvégén kiugrunk valamelyik nővéremhez, nem ölelhetem meg a srácokat, a nővéreimet. Nincs akikkel megbotránkoztassam az embereket az utcán, akik megértik amit érzek, amit gondolok, még ha néha ellenvéleményük, ellenérvük is van. Nincsenek itt azok az emberek, akiknek 10 méterről a nyakába ugorhatok és ő is viszont örül nekem, és a legrosszabb az, hogy nincs tovább, ilyen már nem is lesz. Hiszen ez az utolsó év, hogy kerek egészben együtt lehetett volna a banda, de mi nem vagyunk ott, és mire visszaérünk csak a hűlt helye lesz ezeknek az emlékeknek , mert Ti már nem lesztek ott. Mindenki elmegy az ország- világ másik felébe, és nem lesz ilyen többé. Minden jónak vége szakad egyszer, de ennek még nem most és itt kéne történnie. És fáj, borzasztóan FÁJ, hogy nem lehetek ott! Talán csak én ragaszkodom ennyire görcsösen hozzátok, talán Nektek fel sem tűnik a hiányom, a hiányunk. El sem tudjátok képzelni, hogy mennyire vártam a pénteket, még takarítani is boldogan takarítottam, mert tudtam, hogy fél óra múlva láthatlak és hallhatlak titeket, még ha egy kicsi képernyőn és egy halk hangszórón keresztül is, de láthatlak titeket. Leginkább Lillát vártam, vártuk, hisz vele még alig tudtunk beszélni, mióta kint vagyunk. Akkora örömmel és boldogsággal vártuk, hogy felvegyétek, akkora örömmel köszöntünk és azt vártuk, hogy majd ti is ekkora örömmel fogtok minket várni, fogadni, de sajnos nem így történt. A jó hangulatot és kedvet egyből agyonvágta az, hogy egy viszont örömteli köszönés helyett egy leordítást kaptunk, egy szia helyett, megkaptuk, hogy hangosak vagyunk és ne visítsunk és ezt pont egy olyan embertől akinek szintén problémái vannak a hangerejének kezelésével. Borzasztó rosszul esett és, még a válaszomba is belekötni való volt. Az már nem lepett meg. De az, hogy lelkesen mesélünk és nektek és odaadással és alig vártuk, hogy ezeket az élményeket elmondjuk többféle reakciókat kaptunk: NE BESZÉLJETEK EGYSZERRE MERT NEM ÉRTEK SEMMIT!!! (természetesen kiabálva, ránk förmedve), Miközben mi beszélünk titeket nem érdekelve elkezdtek egymással tök más témáról beszélni, majd mikor feltűnik, hogy elhallgattunk, akkor ez a bocsi, elismételnéd? nem, nem ismételném el, mert nem vetted a fáradságot, hogy szólj, hogy most várjatok egy percet, mert szeretnénk váltani pár szót egymással. Így önhibád, hogy nem hallottad. Ha ti meséltetek vagy épp a megbeszélnivalóról volt szó és esetleg lett volna egy közbeszólásunk, megjegyzésünk, le lettünk üvöltve, hogy ne beszéljünk veletek párhuzamosan, mert nem értitek, úgy gondolom, ezt szebben is lehetett volna mondani a szintén leordítás helyett, és nem mellesleg, ha hallod, hogy közbeszólunk, mi lenne, ha megállnál és meghallgatnál, nem csak mondanád és mondanád, mert lehet, hogy az éppen abban a pillanatban lett volna fontos és lényeges. Majd az utolsó és legzavaróbb és legrosszabbul esett verzió, hogy lelkesen mesélünk, de te döglesz a kikúrt facebook előtt,mintha azt nem tudnád otthon is és nézegeted a kibaszott doctor who-s képeket és le se szarsz, és mikor várnánk a reakció, és nincs, és szólunk egyszer és szólunk még egyszer és szólunk harmadjára, akkor ez a Ja mi? Bocs, nem figyeltem. Majd utána megint megy a pukkadás, hogy egy - perces storynak nem kezdünk neki újból. Ez esett a legrosszabbul. Itt vagyunk 2600 km-re végre beszélhetünk, hallhatjuk a hangodat, de annak a csodás verzióját, amikor kiabálsz és ráförmedsz. Mi kérünk elnézést, hogy mertünk örülni és mesélni, legközelebb nem tesszük, majd mindent megtudtok a blogból, amit meg kifelejtek belőle, de esetleg még érdekes lett volna, akkor így jártatok. Na és persze mikor mi játszottuk el a ja, bocs nem figyeltem-et (bár így utólag belátom,hogy nem a megfelelő emberrel, tőle így utólag is elnézést kérek) akkor meg mi voltunk a bunkó paraszt tapló állatok. Rosszul esett mikor a megérkezett a két még szintén várt ember, és nem szólhattunk hozzá, mert maradjunk csöndben, mert most nagyon fontos conos megbeszélés van és egy sziát sem dob nekünk az illető, fel sem veszi, mikor megdicsérjük, és el sem köszön.... az rosszul esik. Igen,KIBASZOTT SZARUL! Majd a lényeget, amiért összegyűltünk, 5 percben meg tudtuk beszélni, elmondjátok az elején, akkor mindezt a tortúrát, nem kellett volna végigszenvedni olyan hülyeségeken ordibálva és kiakadva, mint, hogy Eszter miért nem szereti a Gyűrűk Urát és egyebek. Én elhiszem, hogy fáradtak vagytok, elhiszem, hogy rengeteg dolgotok van. De Julitól például nagyon rosszul esett az elmúlt egy hónap. Ezt nem kezdem újból, mert már elmondtam neki ezeket, remélem belátta. Ilyenkor érzem azt, hogy mi onnan a ti részetekről kurvára nem is hiányzunk, eszetekbe se jutunk, le vagyunk rendezve pár videóval és azokkal legyünk boldogok, mert az a rengeteg új ember, akik a helyünkre jöttek, azok tökéletesen tudnak minket helyettesíteni. A legnagyobb meglepetést mégis Fürcht okozta. Ő az, akit a legrövidebb ideje ismerek, akivel még nincs annyira közvetlen kapcsolatom, mint veletek, mégis ő volt az, aki ez után a kaotikus beszélgetés után három órán át vigasztalt és meghallgatott és próbált megnyugtatni, és ez nagyon jól esett, ott zokogtam neki fél órát, de a végén megnevettetett, elmondhattam neki mindent mert végighallgatott és nem üvöltött re és kíváncsi volt ránk. Egy ilyen beszélgetést vártam volna tőletek is a lényeges és fontos megbeszélni valónk mellett. De csak rövid, pár mondatos válaszokat kaptunk. Köszönjük! És igen, ez most szemrehányás. Kivételesen.És nagyon rosszul esik, hogy mindezt olyan emberektől kaptam, kaptuk meg, akiktől ezt sosem vártam volna. Péntek óta sírok ezen, akárhányszor az eszembe jut. Sajnos ez most részben a ti hibátok, de belátom én is ott hibáztam, hogy többetekkel akartam egyszerre beszélni. Ismerhetnélek már benneteket annyira, hogy tudhattam volna, hogy ez nem fog menni. Azt hiszem ennyi és kiadtam magamból. Remélem nem fogtok ezért majd megenni, de jelen pillanatban és így érzek és Eszternek is rosszul esett mindez. Azért puszillak titeket, meg szeretlek, bár ez most sajnos nem jön tisztán, egy kicsit zavaros most a dolog. Ne vegyétek támadásnak, csak kérlek nézzetek egy kicsit magatokba. Mi sem lábat lógatni vagyunk itt. Most már megyek, mert már mindenki alszik és holnap testet írunk és nem fogok tudni felkelni. Sziasztok, jó éjszakát, nekem ezek után valószínű kicsit forgolódós lesz. Az élet itt sem csupa móka és kacagás és örökös sun shine, főleg, mert itt folyton esik az eső, bár közben süt a nap és szép nagy szivárványok vannak, de koboldaranyat még nem találtunk :) most már tényleg megyek sziasztok.

Na igen megérdemlek egy jó nagy fenekelést, mert már nem írtam 2 hete

Az ok: Most már kezd itt is beindulni az élet és vagy ki sem látunk a házi alól, vagy épp táncot vadászunk, vagy épp építjük a kapcsolatokat az osztálytársakkal.
Akkor bele s kezdek "rövidke mesémbe" ugyanis rengeteg minden történt velünk ám!!!
Kezdjük a múlthét keddel...ehhez kell egy órarend....Kedd: nem csináltunk semmi érdekeset, csak PÉNZT számoltunk matekon, és meg kell állapítanom, hogy az otthoni pénzzel sokkal könnyebb számolni, mert nincsenek benne olyanok, hogy 1. 53 vagy ilyenek és nem kell össze vissza váltogatni. ICT (infó) végre eljött a nagy lehetőség, hogy a szülővárosunkról csináljunk PPT-t és tökre élveztük. Tutoriálon semmi érdekes nem történt (és igen feltétlen fontosnak tartottam leírni, hogy nem történt semmi fontos).
Szerda: Empoyability: semmi különös, már a könyökünkön jön ki a lista a skills and qualities-ünkről mert már  az első óra óta ezen rágódunk. PSD/ Employability: elmentünk egy, a sulihoz közeli parkba, ami a Devonport Park névre hallgat és nagyon szép és nagyon cukik a mókusaik. Itt is van néhány kép a parkról:

 és az emlékművön ott virít egy síró angyal....

Csütörtök: Megismerkedtünk a rendes ESOl tanárunkkal....Eszternek szabályosan fejfájása lett tőle...A nő egy BORZALOM!!!!! nem igazán lehet az óráit kibírni, és csütörtökön és pénteken 2,5 órás óráink vannak vele...pénteken kijelentette, mert már nem bírta Iuri állandó poénjait, hogy idézem: " amúgy nem tudom, hogy mit keresnek itt gyerekek, mert nekem azt mondták, hogy majd csak felnőtteket kell tanítanom, mert amúgy meg ki nem állhatom a gyerekeket." mondja ezt egy max. 28 éves friss házas lengyel származású angol tanár. Én így magamban, akkor minek jöttél tanárnak ba*meg? miért gondolod, hogy egy gyerek nem lehet entry 3 szinten? Csütörtökön matekon halálra untuk magunkat és egállapítottuk, hogy Shizu biztos matek zseni, de most igencsak kavarognak a számok a fejében: 

Aztán elmentünk zumbázni.

A hétvégénk a következő képen zajlott: Szombat reggel jó sokáig aludtunk aztán délre bementünk a sulihoz, hogy onnan elmenjünk a Victoria Park- ba focizni. az egy kicsit érdekesen nézett ki, mert nagyon sokat kellett várnunk a többiekre a játszótéren, ahol volt egy kerék és ha megforgattad akkor tehénbőgést imitált és borzasztó idegesítő volt. Aztán nagy nehezen megérkeztek a többiek is, aztán visszamentünk Katóért a sulihoz, mert ő meg előtte a könyvtárban volt. Végre nekiálltunk focizni, aztán beállt hozzánk egy csomó kis srác és csak egy volt angol a többi mexikó, meg lengylország meg egy csomó más ország és olyan cukik voltak, volt amelyik nekem ért a csípőmig, de olyan gólokat rúgott, hogy csak néztem, és pici szöszke és borzasztóan élénk kék színű szeme volt és borzasztó cukkeráj és kedvem lett volna szoknyát adni rá. Utána az egyik arab osztálytársamtól kaptam egy rakat szerelmes üzenetet, úgy hogy a jelenlegi állás szerint ven egy pasim otthon, Magyarországon, aki annyi idős mint én és még nem szándékozom vele összeházasodni, ugyan is már a második arab osztálytársamtól kaptam meg a kérdést, hogy össze akarok- e házasodni a "barátommal". Én közöltem, hogy még nem...Vasárnap még tovább aludtunk, mint szombaton, utána pedig gőzerővel takarítottunk meg tanultunk, meg csináltuk a PPT-t Szegedről és szerintem tök jól sikerült, de azért nem rakom föl. Este átvittük az egyik ismerősünkhöz kató nadrágját, hogy legyen szíves varja meg, utána meg az új bérlőivel elmentünk kutyit sétáltatni, mert nekik is van egy Csoki nevű kutyusuk és tök jó volt.

A hétfő csak a szokásos módon telt munkakereséssel. Délután megünnepeltük Kató 14. szülinapját, és volt torta meg vendégek s tök jó volt. Elvittük volna Diát sétálni, de nem épp úgy alakult a szürkületi kutyasétáltatás, mint ahogy azt terveztük. Itt a közelünkben, konkrétan a sarkon kezdődik egy kisebb park. Oda vittük volna le a drágámat. Minden rendben ment, szépen becsuktuk magunk mögött a kaput be mentünk néhány métert és azt monda a gazdája, hogy ott már nyugodtan elengedhetjük, mi meg viszonylag ismerjük a kutyát, be va tanítva szépen hallgatott is ránk, csak amikor megkapta a go parancsszót nyíl egyenest visszament a kapuhoz és elkezdte kinyitni, de még sikerült időben megfogni. Úgy döntöttünk, hogy beljebb megyünk vele és majd ott újra megpróbálkozunk az elengedésével, de útközben két kicsi kutya, amiket én először nyulaknak néztem, felprincelték a mi kutyánkat így még kezelhetetlenebbé vált. Beértünk a forduló részhez, úgy gondoltuk megpróbáljuk újra elengedni. Végigvettük szépen az elengedős kis procedúrát: Dia, stay, wait, marad, lánc le, marad, go. A go- nál a drága kis magyar vizsla, mint akit puskából lőttek ki agár gyorsasággal elszelelt a játszótér irányába. Mi ordítottunk utána, hogy DIAAA COME BACK!!! GYERE VISSZA!!! NEM SZABAD!!!! a kutya persze le se szert minket, átvágott egy gyerek tömegen, kb. olyan idősek lehettek, mint mi, látták, hogy gáz van és mi meg nagyon messze vagyunk, így ők is elkezdtek szaladni a kutya után. Balszerencsénkre a sok gyrek, ahogy ki- be mászkált nyitva hagyták a kaput, a kutya ki rajta, és eltévesztette a bejáratot, ugyanis a  bejárati ajtónk mellett jobbra a gym bejárata, balra meg a kisboltté és a kutya beszabadult a boltba, a srácok onnan hozták ki. Na a kutya már tudta, hogy rosszat csinált, fülét farkát bahúzva, konkrétan szó szerint hason csúszva jött elénk, gyorsan megkötöttük, tettünk vele még egy gyors kört a parkban és visszavittük. Mikor a többieknek elmeséltük, teljesen kiakadtak, a kutya meg mintha tudta volna, hogy róla van szó, hason csúszva oda mászott elém, a hátára fordult és elkezdte nyalogatni a zoknim. nem lehetett neki ellenállni, amilyen kutyafil vagyok. Imádnivaló volt...

Itt a torta:

 Kedden matek szokásos unalom, bár a tanár zabálnivaló és érdekessé tudja tenni még az unalmas anyagokat is. Aztán ICT- n meg lettünk dícsérve a PPT miatt. Tutoriálon be lett mutatva az új osztálytársunk, aki etiópiából jött. A sztereotípiának megfelel a csaj, de amúgy borzasztó aranyos és közvetlen. este negyed 8- ra táncra kellet volna mennünk valahova ki a világ végére. Mi, hogy időben odaérjünk szépen elindultunk negyed 7- kor. Ott vagyunk tök időben a másik buszmegállóba, de nem jön a busz az interneten megnézett menetrend szerint. 7: 50- kor jött volna leghamarabb...várunk...várunk...és várunk....56- van és nincs itt a busz. Mi a francot csináljunk most, el fogunk késni!! haívjuk fel szlárdot, hátha még időben odaérünk.....odaértünk....fél 8- ra az óra meg 8- ig tartott....amúgy jó volt, egész hasonló, mint amit otthon csináltam, de nagyon drága és rájöttem, hogy a térdem sem bírná, így a színjátszó mellett döntöttem.Szerdán egy rövidített Employabilitynk volt, mert délután mentünk Dartmoor-ba egy rezervátumba, ami nagyon szép volt. Kaptunk feladatot, térképen kellett eligazodni meg kérdéseket kaptunk az ott élő állatokról és növényekről és úgy kellett megtalálni a lapokat, amikre a válaszok voltak írva az arborétumba. Aztán átmentünk az erdőbe és ittunk tejes teát meg megnéztük a víztározót, mindeközben szakadt az eső. Itt is vannak róla a képek:

 Ez a szivárvány akar lenni, amit úton hazafelé láttunk:

 A képek sajnos nem adják vissza azt a csodálatos élénk zöld színt, de legalább olyan élénk, mintha festve lenne. Borzasztóan gyönyörű, és ide mindenképpen elviszünk egyszer titeket. A csütörtök a szokásosan telt, 2,5 óra fejfájással az ESOL órától. Utána volt egy gyors matekunk. Aznap mentünk volna zumbára, de a tanár lebetegedett, viszont az egyik Tutorunk remek vigasz meglepetéssel infóval szolgált: van lehetőség színjátszóra mégpedig ingyen és a következőképpen épülne így fel a keddi napunk: 1- negyed 6- ig suli, utána 6- ra a színházhoz kell mennünk, ott taxival elvisznek minket a stúdióba meg kapunk kaját, megtartjuk a foglalkozást, ami este 9- ig tart, majd mindenkit hazavisznek taxival full ingyen!!! Utána kimentünk a parkba az egyik lengyel osztálytársunkkal, akinek nagyon sokat fejlődött az angolja és megtudtuk, hogy hogy mondják lengyelül a mókust meg a kutyát. A mókus az wiewiórka a kutya pedig pies. Pénteken sima ESOL, de az viszont teljesen feldobta a napunkat, hogy lehet, hogy felkerülünk Level 1- ba, mert a nyelvtanunk az jó, csak a beszéden lenne csak mit fejleszteni, és ennek tökre örültünk, mert így megszabadulunk a tanár nőtől, aki kikérte magának, hogy a nevét ne Ket-nek ejtsük, mert ő nem macska, hanem Kát- nak, mint a vágást. Nekem tök új internetes oldalt mutatott nekünk a Couch Surfing-et (Kanapé zörf, bár nem hiszem, hogy szükséges lett volna lefordítanom, azért ideírtam) ami arra jó, hogy a világon minden honnan vannak oda beregisztrálva emberek és ha utazni szeretnél valahova, akkor felveszed egy ott élő emberrel a kapcsolatot és ő elszállásol meg ad kaját, így csak az útiköltséget kell kifizetni. A bibi csak az, hogy csak 18 éven felüliek regisztrálhatnak rá. Pedig épp arra gondoltunk, hogy a nyári utazásunkat így meg lehetne oldani. Épp kutatunk valami student munka után, de egyenlőre nem sok sikerrel. Péntek délután, csak hogy a színjátszó időpontját gyászoljuk, s azt a több, mint 2500 km- es távolságot, hogy nem tudunk ott lenni ismét buszoztunk. megettünk egy nagy zacskó savanyú cseresznyés haribo- t meg megittunk hozzá 2 doboz kólát és már majd be pisiltunk, mire hazaértünk. A buszon, úton haza láttunk szivárványt:

Nem sok látszódik belőle, de azért na.... hazaértünk belazultunk, közben megérkezett Mariann is egy vendéggel, aki aztán ott aludt nálunk és másnap (szombaton, azaz tegnap, bocsi, ezt muszáj tisztáznom magamban, különben elvesztem a fonalat) elmentünk az akváriumba, ami nagyon szép és érdekes volt, kicsit hasonló, mint a Tropikárium (halvány gőzöm sincs, hogy hogy írják) körbejártuk az egészet és megtudtuk, hogy hogy van a remeterák angolul: hermit crab. Eszter egy baromi nagyot csattant, a bejárati üvegajtón, szabályosan visszapattant a feje az üvegről, én először azt hittem, hogy nem nyílik visszafelé az ajtó, mert már bentről akart kifele menni, de nem , csak szimplán benézte. Szegénynek utána ott volt egy piros folt a homlokán, ami még ma is látszott. Mondtam is neki, hogy még jó, hogy kemény a feje. Tudom, hogy nagyon gonosz dolog, de nagyon kiröhögtem szerencsétlent, potyogtak a könnyeim a nevetéstől, és még most is alig bírom leírni mindezt, annyira nevetek, ő meg közbe lerúgja a vesém. Mondtam neki, hogy elkérem a biztonsági kamera felvételét és visszajátszom neki.Csináltam egy rakat képet, aminek most csak a felét rakom föl, mert a  másik fele az Eszter telefonján van és arról meg bonyolult leszedni, de ha majd lesz időm, akkor azokat is megcsinálom egyenlőre elégedjetek meg ezekkel: 

 És ezek cápatojások:

 Az egy tengeri uborka.....

 Az egy baromi nagy hal, volt belőle 3 is, abból egynek sem láttad a végét, úgyhogy nem tudni, hogy valójában mekkora, mindnek csak a vége látszott, mert fejjel előre bújtak el, de végül egy fordítva volt és így a feje is meg van...de csak Eszter telefonján...

Még utána bementünk a városba, ahol most ilyen vásár szerű, nemzetek konyhája meg ruhái meg ilyenek vannak, kicsit olyan, mint a Karácsinyi Vásár a Dómnál, csak kisebb és csak egy karácsonyos stand volt, és gyönyörű dolgokat árulnak...gyönyörűen drága árakon....Utána felmentünk egy ismerőshöz hurkáért meg kolbászért, és kaptam két vendéglátásos-turizmusos könyvet, bár angol, de remélem majd hasznát tudom venni, és lehet, hogy meg tudják csinálni a fényképezőm!!!Aztán még elmentünk bevásárolni és a buszon két zacskó is szétszakadt a kezemben, már a fél busz rajtunk röhögött, és alig bírtam eltömködni a táskámba a cuccokat. Nagy nehezen hazavergődtünk és nekiláttunk a vacsinak, mire hallom hogy DÜSDÜSDÜSDÜSDÜS...Ocskó Eszter sikeresen leesett a lépcsőn és ráesett a csuklójára. Szerencsére nem lett nagyobb baja. Pedig most még csak nem is futott a lépcsőn, mint szokott, hanem szép komótosan sétált, de félrelépett és leseggelt a lépcsőn. Ma jó sokáig aludtunk élveztük, hogy nincs lecke, amivel vesződni kell,  na de majd holnap már lesz, úgy volt, hogy reggel kimegyünk a car boot sale-re, de végül nem mentünk. Én még ennyit nem röhögtem tejszínhabon mint ma este....de nagyon jól esett, végre kinevettem magam.Kedden megyünk a színjátszóra úgyhogy elég sűrű hetünk volt és lesz, és igyekszem gyakrabban írni, hogy ne árasszalak így el titeket, de nem igazán van rá mindig időm, és valószínűleg, hogy csak hetente vagy két hetente fogok írni, mert úgy gyűlnek össze az élmények, meg úgy van időm. A képeket majd holnap megkapjátok, meg ha még valami érdekes az eszembe jut, majd megírom. Puszilok mindenkit, szép álmokat szeretlek titeket, hiányoztok, főleg a vidik megnézése után, amiket Petra küldött. <3