Az út.....

Régóta nem írtam ide, de most valószínű, hogy újra beizzítom az oldalt, hogy be tudjak számolni "rövid" angliai látogatásom pár lényeges momentumáról. Először is kezdeném az utazással, folyamatosan írtam egy útinaplót, így a szöveg igeidejeinek folyamatos változása miatt előre is elnézést kérek.

 ***

Itt ülve a kisbuszban és nézve a tájat úgy érzem, hogy a még sohasem látott táj is ismerős, mert magyar. A magaménak érzem, ismerősnek látom, a részemnek érzem. De ahogy kilépünk az országból ez meg fog változni, idegennek és félelmetesnek fog érződni minden, nem pedig a megszokottnak, otthonosnak és a kényelmesnek, a biztonságérzetnek búcsút mondhatok. Ez egy nagyon ijesztő érzés. Bár nagyon várom az új környezetet az idegen helyeket, de ez akkor is más. Ha itthon mentem valamerre, belföldön mindig megvolt az a kis érzés, hogy bár nem otthon a megszokott környezetben vagyok, mégis ismerős minden. Hát ez kint nem lesz nagyon elmondható, kelleni fog majd egy kis idő ahhoz, hogy mindent megszokjak és meglegyen a biztonságérzetem. De remélem, hamar megszokom majd, hogy a Napfény Városából egy szinte örökké borús és esős vidékre, a síkságról a hegyek közé megyek. Legutóbb amikor hegyekben voltam az én kis alföldi lelkemnek borzasztó bezártság érzete volt, mert nem lát el a szemem addig ameddig csak akar, mert a hegyek útját állták.

És most Grenma számokban számolva 4 száma léptük át az Osztrák határt és jelentem, hogy Petrában vagyunk!!!!! Ami így elég viccesen hangzik, de ez is csak azt mutatja, hogy egy francia és egy orosz van benned, vagyis ŰBERUKE VAGY!!!!! Na de hát ezt mindig is tudtuk….ez azóta eldőlt, hogy azt mondtad nekem, hogy Seme- sama…..most helyi idő szerint 20:02- van, vagyis rémesen lassan haladunk és még hátra van Franciaország és egy 1-1,5 órás kompozás, mert  nem a Csalagúton keresztül megyünk L és végül fél Angliát átszelve szépen lassan minden utast házhoz szállítva az utolsók között végre „haza” érünk. De addig még nagyon sok van hátra, alig 27 perce léptük még csak át a határt, Lillát elhagyva, hogy Petrán menjünk keresztül, majd Eszteren….Eszter saját magában lesz, ez de morbidul hangzik…..na, mindegy, lényeg a lényeg, hogy haladgatunk és holnap reggelre talán oda is érünk….Hát holnap reggel van, és még mindig itt rostokolunk a kompon és várjuk, hogy végre leszállhassunk. Átmentünk az éjjel Ausztrián, Németországon, Hollandián, ami már a hajnalba csúszott, a kora reggeli órákban Belgiumon és Franciaországon, vagyis végigkeféltünk egy csomó országot és mindet az ukéinká tettünk :P  és most éppen várunk arra, hogy a 1,5 órás kompút után várunk, hogy megszökhessünk végre erről a borzalomról. Úgy gondolom, hogy a kompozás sem fog a kedvenceim közé tartozni. Végre megérkeztünk Doverbe, ahonnan még nagyon messze van Pymouth. A sofőrök kiderült, hogy egy szót se tudnak magyarul, csak bólogatni és vigyorogni, és mondani, h oké-oké. A kompról lefele menet megállítottak minket a vámosok, és vagy 10 percig kérdezgettek minket, hogy mennyi cigi van nálunk, van-e nálunk kokain, heroin, any drogs….meg van-e nálunk pisztoly,kés, puska, gránát, hogy lelőjük őt. (A vicces az volt, hogy volt nálunk 9 karton cigi, abból egy kartont csak a sofőrök szívtak e az út alatt, a buszban és az összes füstöt befújta a képembe a huzat és egész úton szagolhattam. ) Mondtuk, hogy nincs. Jó alaposan megnézte magának a parízernyelvű Tappancs/ Tapi névre hallgató falatnyi Yorkit, majd végre az utunkra engedett minket. A hátralevő út nagy részét végigaludtam. Kiderült, hogy egyben költöztető és csomagküldő szolgálat is vagyunk. Mikor már csak hárman voltunk a buszban, Eszter, egy srác akinek a kutyája van....szerencsétlen Liverpoolig ment, meg én, közölték a sofőrök, hogy most felvisznek minket Bristolba, hogy onnan kis személyautóval vigyenek minket tovább. Bristolig felmenni tök fölösleges volt, mert elég lett volna csak végigmenni az öböl mentén és kb. 2-2,5 óra alatt Plymouthben lettünk volna, de nem, mert nekünk fel kell menni egy 2,5-3 órás úttal Bristolba és onnan még egy 2,5 órás úttal le Plymoutbe....logika. A kis személyautóba alig fértünk be a bőröndökkel én kb. 15 percig beszéltem a sofőrrel, aztán bealudtam és arra ébredtem, hogy 3 saroknyira vagyunk az "otthontól" . Megérkeztünk, felcuccoltunk és átmentünk a két utcával feljebb lévő barátokhoz gulyásozni, és volt egy két angol vendég is, akiknek nagyon ízlett. Aztán ettünk egy kis lángost, ittunk valami fura nevű piát jól felhígítva, ami finom volt, de végül mégiscsak lepasszoltam, mert igencsak kezdett a fejembe szállni. Hazabattyogtunk, és végre elmehettünk fürödni, meg fogat mosni  és a jó kis gulyás után olyan jót aludtam, hogy fél 11- ig aludtam, míg az Eszter nevű hurrikán át nem söpört a szobán és fel nem ébredtem rá. Azóta beszéltem anyával és további rendeléseket adtam le neki, hogy miket küldjön még ki utánam. Azóta pedig rövid kis beszámolómat írom nektek, remélem el is olvassátok majd :) Lassan tovakocogok, mert ott ahol tegnap este buliztunk várnak minket vissza reggeli- ebédre úgyhogy most itt le is zárnám a beszámolóm. remélem, hogy veletek minden rendben van és minden oké, ja és csak, hogy irigykedjetek, nekünk csak 5- én kezdődik a suli :P és 10-re kell járni :P Na de most már tényleg megyek, jaj de nehéz elszakadnom tőletek :) Puszi!!!! ja és csupán 36 órát utaztunk....
U.i.: és láttunk egy olyan autót, aminek pedomaci volt a csomagtartójára ragasztva :)