Hát...első...

Nem tudom,hogy ide mit is írjak,nem akarom,hogy emósnak nézzetek,de tegnap nagyon fura kérdések jutottak eszembe...

Az ember azért jön a világra,hogy egész életében haldokoljon,éveken át várja a kínzó lassúságú halált.Van,aki nem tud várni és elébemegy az egésznek.Na ez az,amit soha nem tennék.Ha belegondolunk,hogy ahogy megszületünk,bár a testünkön csak sokkal később mutatkozik meg,de már akkor haldoklunk.Öregedünk.(Ne higgyétek,hogy az Alkonyatból koppintok,csak ez egyszerűen így van,ezen a buszon gondolkoztam,míg kiértem táncra).Van,akit megőrjít a várakozás és retteg,hogy egyszer utoléri a Megállíthatatlan,ezért kétségbeesetten küzd ellene,de csak a testén tud változtatni..Nem értik meg,hogy a természettel,az Élettel nem tudnak szembeszállni.Valószínű,hogy ez az egyetlen dolog,amivel az emberiség soha nem tud majd szembeszállni.Rengeteget gondolkoztam ezeken már,el sem hiszitek,hogy mennyit,és nekem az a véleményem,hogy lehet,hogy a testünk halandó,de a lelkünk halhatatlan.(na ez most nagyon sablonos volt,de ez van).Hiszen,ami megfoghatatlan és láthatatlan,azt lehetetlen elpusztítani.A lelkünk nem öregszik,csak egyre tapasztaltabb lesz.Az érdekes az egészben az az,hogy ha valaminek ekkora hatalma van,akkor miért nem épít magának jobb erődítményt,a mi halandó testünknél?Azért,hogy minden egyes "élettel" többet tapasztalhasson?Lehet,hogy a lelkünk nem is a miénk.Abban biztos vagyok,hogy van nálunk valami sokkal nagyobb,erősebb és ősibb erő.Lehet,hogy az összes "lélek" az övé és mi csak bérbe kapjuk a lelkünk Tőle,vagy Ő béreltet ki minket egy lélekkel,csak,hogy minél többet tudhasson?És mi az a fehér fény,amiről azok mesélnek,akiket visszahoztak az életbe?Talán az az a fényjelenség,ami annak az erőhatásnak a következtében jön létre,amikor a lelkünk,ami az évek során mélyen beágyazódott helyéről,hirtelen kiszakad és visszamegy oda,ahova tartozik?Abba a végtelen körforgásba,amibe mi is tartozunk?És miért nem tudjuk önszántunkból elhagyni a testünk,anélkül,hogy az meghalna?Hiszen a szerveink eddig is akaratunktól függetlenül működtek,akkor miért áll le,ha valaki meghal?(na jó ez hülye kérdésnek hangzik),de itt úgy értem,hogy nem abba hal bele,hogy leszúrják,vagy autóbalesete lesz,hanem úgy értem,hogy például valaki meghal álmában.Öreg volt,de egészséges és mégis,talán a lélek úgy döntött,hogy nem marad tovább?És akkor a vegetáló emberek,csak lélek nélküli testek?És aki kómába esett?Velük mi van?Ahol élet van ott halál is.Aki megszületik,az lassú haldoklás után végleg meghal.De mi értelme a halálnak?Akkor talán egy újabb élet kezdődik?De akkor mégis hányszor haltunk már meg,és mikor lesz az utolsó?Egyáltalán van utolsó?Ha igen,akkor mi lesz az utolsó után?Csak lebegünk a semmibe?Egyáltalán megőrizzük a tudatunkat?Ha pedig nincs vége,akkor miért nincs?Nincs értelme örökké élni...Mikor szakad meg a lánc?Egy dolog biztos...Ami az életünkben történik,annak mindig van valami oka.Lehet,hogy később,lehet,hogy hamarabb,de egyszer majd rájövünk...Ha meg nem,akkor csak bele kell törődni,hogy annak "Szerinte" úgy kellett történnie...

Na,most biztos,hogy mindenkit lesokkoltam és valaki azt mondja,h távozz tőlem és vki azt,hogy lehet,h így van... az ilyen hirtelen elvont pillanataim egyik kreálmánya volt...